Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

VÖLGYESI ORSOLYA Batthyány Kázmér az 1839/40-es és az 1843/44-es országgyűlésen

méltóságának a hosszas bizonyítás, melly sophismák gyanúját teszi fel, csak ártani tud. De vannak, ugy hiszem diadalmak is, mellyeknek a győző épen ugy nem örülhet, mint a meggyőzetett, s illyenek voltak a Mélt. Tábla többségének győzedelmei, mellyeket ekkorig a szólásszabadság ügyében ellenünk kivívott."

22 A főrendek többsége azonban azt az álláspontot képviselte, hogy a március 24-i leiratban foglaltak teljes egészében az általuk is támogatott elveket tartalmazzák.

23 Az 1840. április 29-i ülésen a rendeknek a honosítás kérdése kapcsán írt üzenete került napirendre. Ez alkalommal nemcsak az egyes személyek honosításáról, illetve a már elnyert honosítás taksájának elengedéséről folyt a vita a felsőtábla ülésén, hanem általánosabb kérdések is felmerültek. Teleki László például azt javasolta, hogyha egy külföldi báró vagy gróf honosítást nyer, ebből ne következzen automatikusan, hogy a főrendi táblának is tagja lesz, hacsak erről a honosítási cikkely említést nem tesz. Batthyány Kázmér felszólalásában a következőket mondta: „Én ugyan általában véve barátja vagyok a' hazafiak szaporításának, mert tudom, hogy azoknak minél nagyobb száma a' nemzeti erőnek egyik factora: de a' másik szükséges factor, mellyet elfelejteni nem kell a' hazafiakban lakó jóakarat, honszeretet és függetlenség. - Azért én csak olly feltétellel akarom a' hazafiúság szép nevét osztogatni, hogy azon emberek, kik e' névre vágyakoznak, ne csak névvel, hanem érzéssel és tettel is hazafiak legyenek, a' hazai nyelvet értsék, 's az iránt érdekkel viseltessenek. - Meg nem foghatom azonban azon bőkezűséget, mellyet jusok és a' hazai pénztárba folyandó pénz tekintetében az indigenák iránt mutatunk. - Jusok pazarlását látok abban, midőn a' külföldi mágnásokat indigenákká tévén, őket egyszersmind, azon jusokban részeltetjük, mellyekkel a' legtörzsökösebb régi családokat, hacsak nem mágnások egyszersmind, itthon felruházva nincsenek, tudniillik hogy a'törvényhozásra személyesen meghivassanak; - pénzpazarlást látok pedig abban, hogy az indigenák a' törvényes taksától felmentessenek, mellyre az országos pénztárnak olly nagy szüksége van."

24 A felsőtábla május 2-i ülésén végülis úgy döntött, hogy egy országos választmányra kéne bízni a kérdés szabályozását. Ugyancsak május 2-án tárgyalta a felsőtábla a rendeknek a barsi sérelem 22 Főrendi napló 1840. 482. 23 Báró Vay Miklós például a következőképpen fogalmazta meg véleményét: „De valamint a jövendőség mentül inkábbi biztosítása tekintetéből ezt óhajtottam, 's örömmel megegyeztem volna részemről mindeddig abban is, hogy a' dolog fekvéséhez alkalmazva, az új törvények létesülhetése előtt is tétessék e' közérdekű tárgyban felírás O Felségéhez, ugy arra, hogy a' T. Rendek által kipéczézett ítéletek a' czélbavett úton 's módon megsemmisíttessenek soha nem szavazhattam volna." (Főrendi napló 1840. 448.) 24 Főrendi napló 1840. 542.