Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban

minden jel szerint velük értett egyet Batthyány is.

25 így nem vett részt a kormányzó környezete által szervezett, közösségileg ritualizált családi ünnepeken sem (ilyen volt például a császári hatóságok által külföldre bocsátott Kossuth-gyermekek fogadása 1850 júniusában, stb.). 1850 augusztusa táján ezért hallhatott Egressy Gábor olyan híreket Kütahyából, miszerint ott „három párt van: Kossuth, Perczel, és lengyel-párt. Batthyány elszigetelten él és egyik párthoz sem tartozik."

26 Bár lassan és nagy késéssel, de a száműzöttek követni tudták a külső világ politikai életének főbb eseményeit, mert megkapták a jelentősebb nyugat-európai lapokat. így amikor 1851 tavaszán hírlapi polémia bontakozott ki arról, hogy mi történt az utolsó aradi napokban, és ennek során a volt minisztertársak, Horváth Mihály, Vukovics Sebő hivatkoztak Batthyányra is, a gróf jónak látta saját cikkben összefoglalni álláspontját. A későbbi viták perspektívájából nézve fontos hangsúlyozni, hogy az események felidézése során a volt külügyminiszter még nem bírálta Kossuth lemondási döntését, és továbbra is már említett, lugosi álláspontját képviselte, miszerint „alaki hiány" miatt ez a lépés valójában „semmis"-nek tekinthető. Az április 27-én kelt levelet a lap június 22-i száma hozta.

27 A bécsi udvar ügynökei időnként újabb kísérletet tettek arra, hogy a grófot az amnesztiáért folyamodásra rávegyék. 1850 szeptemberében a hírhedt Jazmagy (másként Jasmagy - törökösen Jaszmadzsi) Gábor osztrák ügynök próbálkozott, de ahogy Mészáros (akit szintén igyekezett behálózni) a „nyomorult ágensről" feljegyezte: „ha ily kezek ajánlanak valamit, nehezen lesz elfogadható".

28 Perczel Miklós feljegyezte a formulát, amelyben ekkoriban Batthyány megfogalmazta álláspontját: „habár [ők - ti. a grófi házaspár] a becsülettel nem ellenkező amnesztiát elfogadnák, ha az hivatalos úton ajánltatnék; mégis azt sem hunyászkodó vagy bűnbánás forma lealázással nem fognák megvásárolni".

29 Ugyanakkor a grófné egyre erőteljesebben kezdett foglalkozni a zár alá rendelt otthoni birtokok sorsával, így ez ügyben eljárt 25 Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1861. Bp., 1984, Kossuth, (továbbiakban Lukács) 48-55. 26 Egressy i.m. 234. 27 A levelet „csaknem szórói-szóra" közli Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. III. Bp., 1888. 525-527. A jegyzet elkészítéséhez őszintén köszönöm Hermann Róbert szíves segítségét. 28 Mészáros i. m. 83.; László Károly is azt írja, hogy az ügynök úgy Batthyány, mint Mészáros részéről „gúnyosan elutasíttatott", László i. m. 104. 29 Perczel i. m. I. 115.