Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban
A messziről kékellő bérezek elzárják előlünk halvány arezodat, magyarok hazája... egykor olly szép, virító Hunnia! Csupán az égnek magyar boltozatja néz még utánunk, tiszta kék tükrével istenszemének..." 1 E költői szavakkal tekintett vissza naplója lapjain a déli országhatár immár havasalföldi - tehát akkoriban török - oldaláról az elhagyott szülőföldre Egressy Gábor, a jeles színész és volt szegedi kormánybiztos. Lefegyverzett menekülők rajában kísérték őt is a török katonák a kijelölt - de számukra még ismeretlen - emigrációs internáló célállomás felé, amikor augusztus 27én délelőtt ismerős csoport bukkant fel a hátuk mögött a sáros országúton. „Batthyány és neje, Szemere, Grim és Fülöp, utolértek s el is hagytak bennünket, velünk szóba sem állva. Okét is török lovasok követték" - jegyezte fel aznap este a naplóba Egressy. 2 E két rövid mondat talán az első olyan tudósítás a korabeli emlékirat-irodalomban, amelyben már száműzöttként jelenik meg a magyar szabadságharc vezérkarának egyik legszimpatikusabb figurája, a második felelős kormány külügyminisztere, Batthyány Kázmér gróf. A kalafati révvel átellenben ma is impozánsan emelkednek a Duna tükre fölé a vidini vár hatalmas bástyái. Itt kapott lakást jóban-rosszban hű társával, Keglevics Auguszta grófnővel együtt Batthyány is, nem sejtve még, mivé alakul majd az oszmán szíveslátás - mert ha sejti, aligha mondott volna nemet Szemere Bertalan ajánlatára. A volt miniszterelnök ugyanis, érvényes angol útlevelek birtokában, titokban akart eltűnni Vidinből, és szándékát augusztus 28-án sikerrel végre is hajtotta. 3 Előtte azonban - olvassuk a volt miniszterelnökvonatkozó feljegyzését a maga naplójából - „Batthyányit e szándékomról értesítem, s fölhívtam, csatlakozzék hozzám, de ő még reményit akkor is, és nem jött". 4 Ez az „is" - mármint hogy Batthyány remélt „akkor is" - fontos utalás a visszatekintő történész számára annak megértéséhez, miféle lelki erő adott biztos támaszt a grófi házaspárnak a rájuk váró viszontagságok elviseléséhez. Az optimista lelkialkat komoly ajándék a sorstól, ha valakinek az élete sakkfigurává válik a nagyhatalmak játszmájában. Mit is remélt Batthyány? - vághatunk bele a gróf vidini dilemmáinak rövid áttekintésébe Szemere kérdése nyomán. Bizonyára a szabadságharcos küzdelem viszonylag gyors újrakezdésében bizakodhatott, méghozzá döntő mértékben nyilván annak az optimizmusnak a hatására, amellyel a volt kor1 Egressy Gábor törökországi naplója 1849-1850. Pesten, nyomatott Kozma Vazulnál, 1851. [Reprint, Budapest, é.n., Terebess Kft.] (továbbiakban Egressy) 19. 2 Egressy i.m. 20. 3 Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Okmánytár. S.a.r. Hermann Róbert, Pelyach István. Bp., 1990. (továbbiakban Szemere 1990) 55. 4 Szemere Bertalan: A korona egykor jó lesz a Nemzeti Múzeum számára. In: A föld megőszült. E?nlékiratok, naplók az abszolutizmus (Bach) korából. Szerk. Tóth Gyula. II. Bp., 1985. Szépirodalmi, (továbbiakban Szemere 1985) 236.
