Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

VÖLGYESI ORSOLYA Batthyány Kázmér az 1839/40-es és az 1843/44-es országgyűlésen

páry. Mindnyája rosszul beszélt magyarul, sem a logika, sem a grammatika szabályaival nem gondolt, de föllépésök mégis nagy föltűnést okozott az országban, mert a nemzet alig tudta fölfogni, hogy lehessen főúr, ki szembe merjen szállni az udvarral. Ezek közül fényesen vált ki Teleki László ügyes szónoklatai által; a mérsékelt Károlyi György és gróf Zichy Károly szintén sokszor pártolák a kk. és rr. nézeteit, gróf Széchenyi István és báró Eötvös József csak ritkán vettek tényleges részt a szólásszabadsági vitákban, mind a kettő ezt esetleges viszálynak tartotta, nem szerette a sérelmi politikát, reformtervekkel foglalkoztak. - De a kormány oldalán is új szellem jelentkezett: gróf Dessewffy Aurél mellett ott ült a lovagias báró Jósika Samu, gróf Apponyi György, báró Vay Miklós, gróf Almássy Móric, kiknek látköre annyiban szélesebb volt, mint a követi tábláé, amennyiben ismerték a bécsi viszonyokat, s igyekeztek az irányadó körökben az újabb idők követelményei ellen meglevő ellenszenvet lecsillapítani."

9 1893-ban megjelent visszaemlékezésében Tóth Lőrinc a következőképpen jellemezte a főrendi ellenzék körében színre lépő Batthyány Kázmért: „Az 1839-40-iki országgyűlésen gróf Batthyány Lajos szervezett tekintélyes ellenzéket a főrendi táblánál, melyhez a régibb elemekben csak igen gyönge alapot talált. Büszkén lobogó zászlaja alatt tehetséges és lelkes ujonczok őrserege csoportosult, mely a tábla nagy többségénél előbb mutatkozó s Nagy Pál dörgő szava s éles gúnynyilai, sőt a bölcs és mértékletes Deák Ferencz komoly megrovásaival is megbélyegzett hunyászkodó alázatosság s az udvar kegyeit leső szolgaiság után, föltűnt akkorig szokatlan merészségével. Fényesen emelkedett ki az ellenzéki csoportból Teleki László gróf, Batthyány Kázmér hű barátja, erőteljes, bátor s érvekben gazdag szónok, mindig kész kardjával is súlyt és tekintélyt adni szavainak. S ott volt e nem annyira tehetségekben, mint jóakaratban gazdag, üde koszorúban a külföldről haza érkezett Batthyány Kázmér is ki csakhamar annyira művelte magát a kora ifjúságában el nem sajátított magyar nyelvben, hogy előbb nagy nehézséggel, későbben elég szabatosan, sőt ékesen volt képes eszméinek kifejezést adni, s nem egyszerűen szavazni, mint az ujonczok többsége, hanem indokolni s rögtönözni is."

10 Egy 1839. december 23-án, Joseph Sedlnitzkynek, az Oberste Polizei und Zensurhofstelle elnökének felterjesztett összeállítás szerint Batthyány Kázmér igen gazdag, ám nem túl tehetséges arisztokrata, akit az egzaltált költő, Tóth Lőrinc tájékoztat, és ő is készíti számára a beszédeket, amelyeket Batthyány meglehetősen rosszul ad elő. A jelentés megfogalmazója úgy 9 Pulszky Ferenc: Eletem és korom. I. Bp., 1958. 161. 10 Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai. In: Budapesti Szemle. 1893. 71. köt. 335.