Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

Iyi egyetemen folytatta tanulmányait, 1816-ban itt végzett a jog- és törvénytudományi karon. Utána Sopron vármegyében Molnár Lajos ügyész mellett gyakorolt, 1817 húsvétja után két évig a pesti királyi táblán, Márkus Ignác előadó bíró oldalán esküdt jegyző (juratus nótárius) volt, ezt követően Ottlik Dániel mellett is egy évet gyakorolt, majd újabb egy esztendőn át Pozsega vármegye aljegyzőjénél is egy évet szolgált. E szokatlanul hosszú gyakorlat után 1820. február 20-án tette le az ügyvédi esküt. Baranyába viszszatérve közel három évtizeden át tisztviselősködött a vármegyénél. Mint fizetés nélküli tiszteletbeli aljegyző kezdte, azután járási esküdtnek választották a siklósi járásban és Sásdon élt 1831-ig. 1831/32-ben tiszteletbeli aljegyzőként jelezték a kalendáriumok, 1832-1838 között megválasztott megyei főügyészként dolgozott. 1840-ben már Dárdán lakott és a baranyavári járás főszolgabírójaként „maradandó bizalmat" szerzett. A Közlöny szerint „meleg keblú népbarát, mindig az ellenzékkel tartott, most híve a felelős kormányzás elveinek". Képviselőként lelkiismeretesen részt vett az üléseken és leszavazott, de érdemben nem szólt hozzá a vitákhoz. Nem tartozott a radikálisokhoz. 1849 első napjaiban nem Debrecenbe, hanem hazament - betegségére hivatkozva, engedéllyel. Emiatt radikális névrokona, ifjabb Madarász József a március végi igazolások során megtámadta, de Aidinger Pál védelmébe vette: „ő nemcsak nem kedvence az ellenségnek, sőt főjegyzői hivataláról is letétetett". Végül megtarthatta a mandátumát és Budavár visszafoglalása után meg is jelent az újra Pesten tartott 1849. július 2-i ülésen. A Bach korszakban mégis hivatalt vállalt, es. kir. szolgabíró lett előbb Bonyhádon, majd 1854-től Veszprémben. Nem tudjuk, hol és mikor halt meg.

21 A Mágocs és Sásd főhelyű kerületben báró Majthényi József alsómocsoládi lakos és birtokos volt a legnépszerűbb, ő azonban, mint első alispán a főispán közvetlen munkatársa és barátja, nélkülözhetetlen volt a vármegyei hivatalában. Nyilván gróf Batthyány Kázmér volt az, aki a legjobban ragaszkodott személyéhez és együttműködéséhez. A báró maga helyett a 27 éves Perczel Vincét (Bonyhád, 1821 -Tétény, 1900) ajánlotta. A Tolna megyében népes és elég módos, Baranyában is birtokos Perczel család több tagja vitt fontos politikai és katonai szerepet a szabadságharcban - így István (Bonyhád, 1803-Kiskajdacs, 1887), Mór (Bonyhád, 1811-Bonyhád, 1899) és Miklós (Bonyhád, 1812-Baja, 1904) is képviselők, főtisztek lettek. Vince csendesebb alkatával távoli unokatestvérei árnyékában maradt, de megbecsült táblabíró és 1848-ban Baranya megyei választmányi tag volt. Képviselőként mindig a két Madarásszal és Táncsiccsal együtt voksolt, tehát a radikálisokhoz húzott. 1849 elején ő sem követte a képviselőházat Debrecenbe, de nem lett elveihez hűtlen, csak ő is visszavonult birtokára gazdálkodni. 1861-ben 21 Uo. 526-527. Életrajzát Pálmány Béla írta.