Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

újra képviselő lett, a határozatra szavazott. A kiegyezés után törvényszéki bíró lett Szekszárdon, majd Pozsonyban.

22 A mohácsi járás keleti felében kialakított választókörzetben a Közlöny szerint váratlan eredmény született. A Központi választmány jelöltje Mohács mezőváros főjegyzője, a „tüzes ellenzéki" Hatos Gusztáv volt. A néphangulat azonban az utolsó pillanatban Bencze Ignác (Pécs, 1808-Mohács, 1859) mellé állt, ami őt magát is meglepte. A Közlöny tudósítója szerint azonban Bencze is „tökéletesen a mi emberünk, kormánypárti, tűzpróbás becsületességű". Családja neki is szegény katolikus kisnemes volt, ő is a pécsi cisztercieknél végezte a gimnáziumot. O is ügyvéd lett, oklevelét 1837-ben, 27 évesen szerezte meg, aminek vagyontalan helyzete lehetett a fő oka. Apja ugyanis molnár volt, anyja sváb kispolgár. Megyei tisztviselőségre pályázott, de csak járási esküdti állásra választották meg 1841-től és 1848 júniusában is. Hűségesen követte a magyar kormányt és parlamentet kálváriáján Debrecenbe is, hol tagja lett a radikális köztársasági pártnak. Világos után Törökországba menekült, de hitelt adva az amnesztia ígéretének, 1851 júliusában hazatért. Halálra és vagyonelkobzásra ítélték, egy évet börtönben is töltött. Szegényen, családtalanul élt anyjával, évekig megfigyelték a rendőri hatóságok, de társadalmi megbecsülését megőrizte.

23 A németürögi választókerület Pécs környékének falvait foglalta magában. A választási gyűlésre összegyűlt polgárok a Közlöny tudósítása szerint egyhangúlag gróf Batthyány Kázmért kívánták felkérni, de arról is döntöttek, hogy ha a gróf és főispán, mint felsőházi tag nem vállalná a megbízatást, helyette Barthos Eduárd központi főbíró legyen a képviselőjük. A helyszínről küldöttséget indítottak a siklósi várba Batthyányhoz, aki a jelölést megköszönte, de főispáni tisztére hivatkozva nem fogadta el, és azzal a megjegyzéssel engedte át a szintén közakarattal helyettesének megválasztott Barthosnak, hogy nála alkalmasabb és érdemesebb személyt nem találhatnának. A hivatalos lap szerint a főbíró is régi liberális, a megyei ellenzék sikeres vezérszónoka volt, most pedig a Batthyány kormány embere, aki „ajánló külsejével", szónoklataival a törvényhozás „díszére váland". Barthos képviselőként a Madarász László vezette 32 „dühös ellenzéki" csoporthoz csatlakozott és minden ülésen többször is felszólalt - Kossuth mégis megkedvelte és osztálytanácsosnak nevezte ki a vezetése alatt álló Pénzügyminisztériumba. Még karácsony előtt és után is aktívan szerepelt a Házban. Újév után azonban fordulat következett be Barthos magatartásában, mert a minisztériumot és a parlamentet nem követte Debrecenbe, bár mindkettőnek felesküdött tagja volt. 1849. március 23-án képviselői állásából 22 Pálmány i. m. 673-674.; Tas i. m. 23 Uo. 92-93. Életrajzát Odor Imre állította össze.