Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ROZS ANDRÁS A siklósi földesúr örökváltság szerződése jobbágyaival

Az örökváltság ügye A

19. század harmincas éveiben a magyarországi politikai elit legjobbjai . előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország modernizálása csak a gazdasági élet színvonalának magasabb szintre emelése révén lehetséges. Úgy gondolták, hogy a mezei gazdaság csak akkor működik eredményesen, ha a középkorból származó rendi jellegű tulajdon-, illetve birtoklási formák átalakulnak polgári jellegűekké. A természeti és társadalmi javak polgári tulajdonának igénye logikusan megkövetelte, hogy mind a jogi és anyagi kiváltságokkal rendelkező nemes, mind a jogi és anyagi hátrányokkal élő jobbágy esélyegyenlőséggel bírjon az anyagi javak termelése terén. Ezt pedig csak a javak tulajdonának azonos jogállása alapján lehet elérni. Vagyis - korabeli szóhasználattal - meg kell valósítani a „jobbágy szabad birtokbírhatását" és „tulajdonszerezhetési jogát". A fogalomban azonban benne volt a megengedő, nem kötelező jelleg, vagyis „nem birtokbírásról és tulajdonszerzésről, hanem birtokbírhatásról és tulajdonszerezhetésről beszéltek".

1 A „birtokbírhatás" hiányát a magyar jobbágybirtokos mindennapi gazdálkodásában tapasztalta, de a rendszer hiányosságait a nagy- és középbirtokos földesurak is érezhették. A probléma gyökereinek elméleti alapvetéséhez azonban csak kevesen jutottak el közülük. Ilyen volt mindenekelőtt gróf Széchenyi István, aki nemcsak birtoktesteinek gazdasági tisztjeitől tájékozódott a földesúri és jobbágyi mezei gazdaságok állapotáról, hanem Rousseau, Adam Smith, Jeremy Bentham gazdaságelméleti írásait is olvasta. E kétféle tapasztalatból vonta le Széchenyi „Hitel" című munkájában a következtetést: Magyarországon mind a nagybirtok, mind a jobbágybirtok gazdálkodásának akadálya a hitelhiány, annak alapvető oka pedig az, hogy a tulajdonos, vagyis a hiteligénylő birtoka felett nem rendelkezik szabadon, két régi magyar törvény, az ősiség és a fiskalitás (a kincstár örökösödési joga) miatt. Az alkotmányt szerinte ezért a nem nemesekre is ki kell terjeszteni, a jobbágy földesúri szolgáltatásait, a robotot, kilencedet el kell törölni, csakúgy, mint a jobbágy feletti földesúri bíráskodás jogintézményét, az úriszéket. Bár e gondolkodás logikájában benne volt, érdekes, hogy a paraszti terhek megváltásának elvét mégsem Széchenyi, hanem a konzervatív Dessewffy József írta le először a Taglalatban.

2 Az „önkéntes örökváltság" gondolatát, miszerint „a jobbágy egy összegben, örök időkre megválthatja földesúri tartozásait és 1 Gergely András: A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830— 1840); Az úrbér ügye. In: Magyarország története 1190-1848. Főszerk. Mérei Gyula, szerk. Vörös Károly. Bp., 1983. 2. köt. (továbbiakban Mao. tört.). 720-721. 2 Pajkossy Gábor: A reformkor (1830-1848). In: A 19. századi magyar történelem,. Szerk. Gergely András. Bp, 1998. 201.