Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
ROZS ANDRÁS A siklósi földesúr örökváltság szerződése jobbágyaival
szolgáltatásait" 3 , először az 1832-1836. évi országgyűlés vette napirendjére. Az alsótáblán - Kölcsey Ferenc érvelésének hatására - a rendek elfogadták a jobbágytelek szabad haszonélvezetének, illetve szabad adásvételének elvét. A jobbágy birtokképességének elvét, valamint az önkéntes örökváltságnak kérdését azonban még kevés vármegye, illetve alsótáblai megyei követ támogatta, és az önkéntes örökváltságot, valamint az úriszék korlátozását, a jobbágyok személyi és vagyonbiztosítását a királyi leirat 1834-ben elutasította. 4 A kocka azonban el volt vetve. A reformoktól húzódozók is hajlottak az „örökváltság" ügyében adandó engedményekre, és bár Wesselényi Istvánnak a „Balítéletek" című alapművében kifejtett kötelező örökváltság elvét a nemesi birtokosok nagy többsége elutasította, az önkéntes örökváltságban rejlő anyagi lehetőségek, az eseti jelleg, a megengedhetőség inkább csábította a magyar nagy- és középbirtokos urak többségét. Gyakorlati példával még csak egy nemes földtulajdonos járt elöl, a Tolna megyei reformer középbirtokos, Bezerédj István, aki 1838-ban önkéntes örökváltság szerződést kötött medinai jobbágyaival, majd nem sokkal később Kakasd község jobbágyparasztjaival is. Talán e példa hatása is tükröződött abban, hogy a jobbágy földesúri szolgáltatásainak önkéntes örökváltsága, valamint a jobbágyok örökösödési joga a következő, az 1839/40. évi országgyűlésen nem ütközött ellenállásba, az első jelentős reform jobbágytörvényeket az országgyűlés mindkét táblája elfogadta, s az uralkodó is ellátta kézjegyével. Az önkéntes örökváltság elve azonban nem volt megváltó erejű a magyar parasztságra nézve, a törvény a jobbágykérdést nem oldotta meg, mégpedig elsősorban azért, mert a magyar telkes jobbágyoknak nem volt elegendő pénztőkéje szolgáltatásainak megváltására. „1848-ig a jobbágytelepülések alig 1 százaléka váltotta meg magát." 5 A jobbágyok szabad birtokbírhatásának akadálya volt - a pénzhiány mellett-a további nemesi kiváltságőrzés. A nemesi birtokosok ragaszkodtak az ősiség törvénye által számukra biztosított jogi és anyagi lehetőségekhez. A nem nemesek hiába szerezhettek végre - az 1843 -44. évi országgyűlés következményeként - nemesi földbirtokot és betölthettek bármely hivatalt, tulajdonuk nem volt teljes értékű, éppen az ősiség törvényének érvényben maradása miatt. Az 1846-ban a Konzervatív Pártba tömörült nagy- és középbirtokosok csak beszéltek a közteherviselésről és a szolgáltatások önkéntes megváltásának akadályainak elhárításáról, az örökváltság kötelezővé tételét mereven elutasították, az ősiség törvényét pedig legföljebb módosítani akar3 Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái. Bp, 1967. 37-38.; Mao. tört. i. m. 721. 4 Pajkossy i. m. 210. 5 Barta István: Korai örökváltságszerződések. Agrártörténeti Szemle, 1961.; Pajkossy i. m. 221.
