Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban
hogy 1848 tavaszán és nyarán Kossuth minisztertársaként tevékenykedett. Nos, a Times hasábjain közölt nyílt levélben Esterházy tulajdonképpen rövid „maga mentségét" adta elő, az események ismertetésében 1848 szeptembere táján húzva meg az éles határvonalat. A tavaszon a Habsburg-állam válságba került-adott rövid történeti áttekintést-, amelynek megoldása érdekében mindenképpen meg kellett tartani Ferdinánd császár fején a koronát. O nem elvi egyetértésből, hanem végső soron ezért támogatta bizonyos mértékig a magyar igényeket és ezért volt hajlandó belépni a kormányba - de sajnos a követelések, amelyeket teljesíteni kellett, nem a záró-, hanem a kezdőpontját jelentették a zűrzavaros eseményeknek. Az első periódusban zömében kiváló emberek próbálták megállítani a forradalmi gerjedést, és igyekeztek összhangba hozni az ősi magyar alkotmányba bevezetett újításokat a Pragmatica Sanctióval. Ám a második periódusban a „túlzó párt", a „fanatikus kisebbség" rombolásai tönkretették mindezt. Kossuth két úton követhette volna hazafias érzelmeinek parancsait. Az egyik a legalitás útja, a Korona érdekeinek szolgálata - de hiúsága és pártbeli társai ellenzéki útra vitték, amelynek katasztrófa és árulás lett a vége. A nemzet többsége végül kiszabadult fantazmagóriáinak hatása alól, mire ő most külföldön hirdeti tovább köztársasági utópiáit. 48 A Times 1851. december 30-i száma hozta a választ, Batthyány Kázmér gróf december 10-ről keltezett levelét. Már a kortársak körében is lábra kapott azonban az a vélemény, hogy a gróf csak a nevét adta az akcióhoz, és a szöveget valójában Szemere Bertalan, a volt miniszterelnök írta 49 , akivel Párizsba érkezése után Batthyány újra szoros politikai érintkezésbe került. Nos, ha a levél szerkezetén végigtekintünk, az valóban feltűnik, hogy a szöveg mondanivalójában és stílusában jól érzékelhetően két részre oszlik. Mintegy kétharmada kifejezetten azzal a beállítással vitatkozik, ahogyan Esterházy az 1848-as eseményeket tárgyalja, elsősorban Batthyány Lajos gróf szerepét mutatva be tőle eltérően, jól érzékeltetve a bécsi udvar egyes köreinek kettős játékát a horvát kérdés viszontagságaiban, a Josip Jellacic horvát bánnal folytatott politikai-katonai kötélhúzásban. A bevezetőben a szerző bizony joggal teszi fel a - különösen a parlamentáris kormányzatú Angliában - kínos kérdést az exminiszternek: miképpen léphetett be egy olyan minisztériumba, amelynek politikájával nem értett egyet? Hiszen a tárca vállalásával megtévesztette azt az államférfit, aki őt kormányába meghívta! Most pedig, amikor az egész akkori minisztériumot illojalitással vádolja, azt rágalmazza, aki nem tud válaszolni, mert már a sírban pihen... A mártír Batthyány Lajossal vál48 Jánossy i.m. II/I. 86-93. 49 Jánossy i. m. I. 348. Jánossy ugyanitt hivatkozik Alexander Bach belügyminiszter egy 1852. január 26-án kelt, erre utaló legfelsőbb előterjesztésére.
