Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban

lait önérzetes szolidaritás, a herceg önigazolási csúsztatásainak higgadt, tárgyilagos és logikus leleplezései valószínűvé teszik, hogy ezeket az oldalakat maga Batthyány Kázmér írta, aki egész emigrációs életében egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy rokona tiszta becsületét, mártír emlékezetét a közvélemény előtt minden lehetséges alkalommal védelmezze. A cikk-levél utolsó harmadának stílusa és hangulata azonban a korábbihoz képest megváltozik. A Batthyány Lajosról szóló részben már említésre került, hogy létezett az országgyűlésen és az országban egy „faction", amelylyel a miniszterelnöknek is meg kellett küzdenie, és amely naponta növekvő mértékben fokozta a forradalmi agitációt. Erre visszautalva jellemzi azután a levél e részének írója úgy a magyarországi állapotokat, hogy a nemzet alkotmánya elleni támadások következtében, a kialakuló vészhelyzetben és zűrzavarban növekedett meg e forradalmi párt befolyása oly mértékben, hogy azt már Kossuth sem volt képes viszaszorítani. A szerző annyit még elismer, hogy utóbbi eredetileg nem akart mindenáron szakítani Ausztriával, de ezután már az események egyedüli alakítójává azt a szerencsétlen kapcsolatot teszi meg, ahogyan a rendkívüli helyzet Kossuth vitatható személyiségjegyeivel összekapcsolódott. Eszerint a bajt az okozta, hogy „heves és nyugtalan természete", „jellemének sajátlagos gyöngesége", az „elvek terén való lazasága" és a „népszerűséghajhászás" elnyomták „jobb érzelmeit" - így járult hozzá a Batthyány-kormány bukásához. Majd a múltból a jelenbe ugorva, arra a kérdésre tér, hogy az immár emigráns Kossuthnak miért nincs a legkisebb jogalapja sem arra, hogy magát Magyarország egyedüli és kizárólagos képviselőjének tekintse, sem arra, hogy újra használja a kormányzói címet és diktátori funkciókat gyakoroljon. Álláspontja bevezetésként az 1849. augusztusi végnapokra fordul az elbeszélés, kijelentve: a kormányzó úgy mondott le, és úgy ruházott teljhatalmat Görgey Artúr tábornokra, hogy arra nem volt joga. Mindezt ugyan bizonyosan lelki és fizikai kényszer alatt cselekedte, de menekülése során, Lúgoson és Mehádián már szabadon dönthetett, amikor Bem József tábornok arra kérte, hogy vegye vissza a hatalmat. Ám ő nem így cselekedett, és úgy lépte át az országhatárt, hogy még álltak a várak és harcoltak a seregek, amelyekkel a nemzeti ügyet életben lehetett volna tartani. Sorsára hagyta Magyarországot és kiszolgáltatta Ausztria bosszújának - milyen alapon tekinti hát magát továbbra is kormányzónak?

50 Áttekintve a levél érvkészletét, a dolog érdemével kevesebbet kell foglalkoznunk, hiszen ma már hadtörténetírásunkban általánosan elfogadott véleménynek tekinthető, hogy a temesvári csata után nemcsak Kossuth akkori helyzetértékelése szerint, hanem a körülmények objektív állása miatt sem 50 Jánossy i. m. II/I. 158-171.