Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere
egy időben pedig a brit külügyminiszter kezdeményezései egyértelműen azt bizonyították, hogy a hivatalos angol politika feladta korábbi, a független Magyarországról tudomást venni nem hajlandó merev álláspontját, és hazánkat immár újra nélkülözhetetlen tényezőnek tekintette, amikor a közép-kelet-európai térség forradalmak utáni újjászervezésének a brit érdekek szerinti leginkább megfelelő alternatíváját kereste. Az angol külpolitika változó tendenciája erősítésével kecsegtettek az amerikai és a francia kormány hasonló kezdeményezései, melyek azt bizonyították: a Batthyány Kázmér nevével sokban fémjelzett, a tavaszi hadjárat katonai sikereire támaszkodó magyar külpolitika megoldotta azt a korántsem könnyű feladatát, hogy rádöbbentse a nyugati nagyhatalmakat az orosz fenyegetéssel szembeni passzív magatartásuk megváltoztatása szükségességére, aktivizálja és diplomáciai fellépésre serkentse őket a cári intervenció ellenében, a magyar érdekeknek is megfelelő kompromisszum kieszközlése érdekében. Bizonyos jelek -mindenekelőtt az immár a kapituláció ténye ismeretében augusztus 22-én Ponsonbyhoz megfogalmazott levele - alapján joggal feltételezhetjük ugyanis, hogy az angol külpolitika irányítójában ekkorra megérett a hajlandóság, hogy a béketeremtés érdekében akár a 48-as értékek alapján is közvetítsen. A világosi fegyverletétel hírére küldött utasítás ugyanis kifejezetten azt ajánlja a Habsburgoknak, hogy biztosítsanak teljes amnesztiát a legyőzötteknek és állítsák helyre Magyarország régi alkotmányát, „a múlt évben tett javításokkal" együtt, 71 azaz akár még az 1848 áprilisában szentesített közjogi újításokat is beleértve. A külpolitikai áttörés reális esélyének konkrét elemeit magában hordozó július 14-i stratégiai kezdeményezés az orosz intervenció elhárításának taktikai katonapolitikai lehetőségeit keresve - a tradicionális magyar keleti diplomáciai csapásirányt megtartva - hangsúlyosan számolt a térség népeivel és hatalmaival, mint potenciális szövetségesekkel. Emlékeztetve a Porta aktivizálása érdekében kifejtett magyar erőfeszítésekre, felvetette annak lehetőségét: amennyiben az angol kormány nem ellenezné, „maga Törökország állhatna egy szövetség elejére, melyhez Magyarország hozzácsatlakoznék". A minden valószínűséggel Sir Stratford Canning ötletéhez kapcsolódó gondolatmenet szerint ugyanis „Törökország, az oltalma alatt álló fejedelemségek s Magyarország, ez föntartván természetes nemzeti függetlenségét, de fcederátusa lévén a portának, ...olyan testületet képezne, mely bizony kipótolhatná Ausztria súlyát, amint tudom, hogy ...azt az angol kormány" önmaga „megnyugtatására Magyarhonnak függetlensége elismerése föltételéül 71 Palmerston-Ponsonbynak. London, 1849. augusztus 22. Idézi Kosáry i. m. 275.
