Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere
giai próbatételt jelentett felülkerekedni és túllépni a megrögzött történelmi beidegződéseken. Bálcescunak, az elnyomás és a demokrácia összeférhetetlenségére hivatkozó, a magyarok esetleges bukására is nyomatékosan utaló, határozott érvei nyomán Batthyány mindenesetre ígéretet tett a szükséges módosításokra. Gesztusa azonban nem oszlatta el partnere aggodalmait, aki Pesttől búcsúzóban nagy bajnak nevezte, ha „a magyarok nem értik meg, hogy mit nyernének azzal, ha más politikát folytatnának a nemzetiségekkel és különösen a románokkal szemben." 53 Az idézett aggodalmak komolyságát alátámasztotta a minisztertanács július 5-én elfogadott döntése, amely határozottan elvetette Avram láncúnak a románság politikai nemzetként történő elismerésére vonatkozó kívánságát. 54 Holott a különböző csatornákon zajló békéltetési próbálkozásokra az erdélyi román felkelők vezére június 27-én keltezett levelében, drámai képekben mutatott rá nemcsak a két nép sorsközösségére, hanem a sokak által óhajtott megbékélés akadályaira is: „Higgyétek el testvérek, hogy mi nagyon világosan látjuk és nagyon szilárdan hisszük, hogy ebben a két testvérhazában a magyar nem beszélhet létről és jövőről a román nélkül, s a román sem a magyar nélkül... Mindkét oldalról látjuk, hogy a veszedelem közelről fenyeget bennünket, és mégsem tudunk megegyezni." Majd szinte könyörögve fordult a magyar vezetőkhöz: „más eszközökkel kezeljetek bennünket, győződjetek meg teljesen róla, hogy köztünk és köztetek a fegyverek sohasem dönthetnek." 55 A július 5-i kormányülés hangulatát sokban befolyásoló Kossuth azonban mereven szembehelyezkedett a román politikai nemzet elismerésének óhajával. Pesttől búcsúzó, álláspontját indokoló levelében korábbi megnyilvánulásaihoz képest szokatlanul rugalmatlan megfogalmazásban fejtette ki, miszerint „Hogy nyelv és vallás semmi politikai jogok élvezetében különbséget ne tegyen, ez hitem és vallásom. Hogy nyelvét minden népség nemcsak egyházában, iskoláiban, községében ne csak szabadon használhassa, hanem ennek a civilisatio érdekébeni kifejlesztését a statustól igénybe vehesse, ezt is hiszem és vallom. De hogy egy országban több diplomatikai nyelv lehessen, ha azon ország egy test akar lenni, és nem souverain cantonokra feloszlani, ezt nem érthetem." Meggyőződése szerint „egy országot nyelv szerint felosztani s mindenik résznek külön territóriumon belül külön politikai nemzetiséget adni annyit tesz, mint azon országot feldarabolni és megszüntetni. Hazánknak 53 Nicolae Bälcescu-Ion Ghicának. Pest, 1849. július 4. In: I. Tóth i. m. 192-195. 54 Lásd Kosáry i. m. 280. 55 Avram lancu-Simonffy József honvéd alezredesnek. 1849. június 27. Idézi Kosáry i. m. 205.
