Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

törekszik együttműködésre a szomszédokkal és más nemzetekkel, az érintett országok állami és területi épségére figyelemmel, és baráti kéznyújtást kínálva a fellázított nemzetiségek számára. „A szomszéd s egyéb nemzetekkel becsületes békében, kölcsönös barátságban, politikai s kereskedelmi viszonyok közt élni kívánunk, [...] minden velünk jó egyetértésben élő ország mind területi épsége, mind létező álladalmi szerkezete iránt kellő figyelemmel leendünk" - szögezi le a szándéknyilatkozat. Az elvi alapvetés elvégzését követően a megbékélés és a szövetségkötés három tartópillérét - immár konkrét tárgyalási alapként - az állam egyetemességében, évszázadok óta fennálló területi épségében, valamint a magyarság ezeréves önálló államiságán nyugvó és általa megkérdőjelezhetetlennek tekintett szupremáciájában jelöli meg. A meghirdetett alapelvekhez mereven ragaszkodva, s az azoktól való eltérést elutasítva, minden hasonló irányú és tartalmú próbálkozás elfogadását a magyarság számára eleve öngyilkossággal egyenértékű lépésnek minősít már a javaslattevés szintjén is. A tervezet kompromisszumot nem ismerő stratégiai jelentőséget tulajdonít az állam hivatalos nyelve, a magyar nyelv diplomáciai használata biztosításának. Megköveteli kizárólagosságát az országgyűlési tanácskozások során, az iratok és törvények szerkesztésében, az ország határain belüli közigazgatásban, a fő- és alsóbb törvényszékeken, a főiskolai oktatásban, az anyakönyv vezetésében, valamint a kapcsolt részek törvényhatóságainak a magyarokkal történő érintkezésében. A megbékélés útját keresve ugyanakkor a nemzetiségek tagjai számára az általános polgári jogegyenlőségen túlmenően a „nemzetiségi jogegyenlőség" biztosítását ígérte, emlékeztetve arra, hogy annak megadásával már az abszolutizmus is kecsegtetett ugyan, de azt csupán lazításra és félrevezetésre használta fel. A békülés érdekében, s a megállapodás lehetőségében reménykedve a magyar fél nyitottságát demonstrálta további kedvezmények megtételére. Rögzítette, hogy a „más vallásbéli felekezetűek egyházi ügyeikről az álladalom főfelügyelése alatt intézkedjenek, s ezen ügyekben úgy, mint szinte minden tulajdon, iskolai, családi, községi, kisebb s szóbeli per útján intézendő törvénykezési ügyekben az illető népiségek saját nyelvüket használhatják." Azaz községi szinten kilátásba helyezte a nyelvhasználat jogát az egyházi, az iskolai, a családi és a kisebb törvénykezési ügyekben egyaránt. A memorandumban körvonalazott koncepció a fentiekben jelzett keretek között létrehozandó belső megbékélésre kívánta alapozni a szomszédos országokkal tervezett együttműködést. Nyíltan megfogalmazta, hogy a kiengesztelődés célja nem más, mint a védelmi és támadó szövetség, azaz konföderáció megteremtése a közös szabadság megvédésére azokkal a hatalmakkal (jelenleg Ausztria és Oroszország) szemben, „melyektől közös veszedelem fenyeget." Az egyes államok alkotmányát és kormányzati formáját szigorúan