Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

vatalos megbízottját, A. Dudley Mannt. A követ azonban június végén sajnos Bécsben rekedt, s végül nem tudott Pestre eljutni.

25 Miközben a kormány jelentős energiákat mozgósított a forradalmi magyar külpolitika kibontakoztatására, az ország nemzetközi pozícióját meszszemenően és a szabadságharc sorsát sokban befolyásoló katonapolitikai dilemma eldöntése került napirendre: tavaszi hadjárata lezárásaként Bécs, vagy Buda felszabadítására induljon-e a honvédsereg. A kossuthi elképzelésekben feltétel nélkül osztozó Batthyány Kázmér fontos külpolitikai jelentőséget tulajdonított az ősi magyar főváros visszafoglalásának. Május 23-án Pulszkyhoz írott, duzzadó optimizmust sugárzó levelében különösen örvendetesnek nevezte azt a nagyon várt eseményt, mely szerinte „a magyar ügyekre nézve minden tekintetben nagy befolyással leend": hozzásegíti a külföldet, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot végre bevégzett ténynek tekintse, s újabb bizonyítékul szolgál arra vonatkozóan, miszerint a magyar nemzet kellő erővel, elszántsággal rendelkezik.

26 Tehetetlenül a cári intervenció árnyékában Ismeretes, hogy a cári orosz fenyegetés már a reformkorban is, 1848-49ben pedig folyamatosan a magyar külpolitikai gondolkodás meghatározó elemét képezte. Június 10-én kibocsátott körlevelében Batthyány is leszögezte: „A korunkban fenforgó nagyfontosságú kérdések közt mondhatni első helyet foglal el a keleti. Ennek szerencsés megfejtése hazánkra üdvöt árasztana, de ha e megfejtésnél ballépések történnének, ez végveszélybe dönthetne bennünket."

27 A fenyegetés elhárítása reményében hirdette ki május 18-án a Szemerekormány a külügyminiszter ellenjegyzésével azt a kiáltványt, amely a cári intervenció előkészületei hírére ünnepélyes óvással fordult Európa szabad nemzeteihez, és hivatkozott rokonszenvükre a népjog, az emberiség, „a szabadság, az európai egyensúly s a civilizáció nevében." A nemzet történelmi szenvedéseit hosszasan felsoroló dokumentum a Habsburg uralkodó által 1848 tavaszán szentesített alkotmány törvényes védelmezésének tényét állította érvelése középpontjába, és segélykérésének elutasítása esetére a magyar nép elszánt fegyveres ellenállását helyezte kilátásba.

28 25 Vö. Kosáryi. m. 88. 26 Batthyány Kázmér-Pulszky Ferencnek. Debrecen, 1849. május 23. In: KOM XV. 325-326. 27 Lásd Pulszky i. m. 327. 28 A magyar nemzet ünnepélyes óvása az orosz avatkozás ellen. Debrecen, 1849. május 18. In: KÖMXV. 343-344.'