Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

szempontból különös jelentőségű parlamenti beszédében - Palmerston a Közép-Európával kapcsolatos hivatalos angol külpolitikai gondolkodás jelentős módosulásáról tesz majd rendkívüli horderejű bejelentést. Részese volt Batthyány - ha nem is a legfőbb kezdeményezők és a legaktívabb kivitelezők sorában - az Itália irányába tett lépéseknek is. A magyar kormány piemonti próbálkozásai eredményeként Peroni őrnagy vezetésével lombardiai tisztek indultak el a magyar szabadságharc megsegítésére. Igaz, a világosi fegyverletétel időpontjában csak Törökországig jutottak el. Velence elnökéhez, Daniele Maninhoz írott április 20-i levelében Kossuth védő és támadó szövetség megkötésére tett javaslatot.

14 Bratich János katonai attasé, különleges ügyvivő tárgyalásai eredményeként június 3-án végül sor került a nyolc pontból álló együttműködési szerződés aláírására, melyben az elszigetelt köztársaság ígéretet tett a követküldés viszonzására, valamint megfelelő pénzügyi támogatás fejében magyar adriai haditengerészet felszerelésére is. A katonai erőviszonyok ismert alakulása azonban megakadályozta a megállapodás gyakorlati kipróbálását.

15 A francia relációt az 1848 őszén Párizsba küldött Teleki Lászlóval ápolt szoros kapcsolatán keresztül személyesen Kossuth tartotta kezében. Mindez természetesen nem azt jelentette, hogy Batthyány nem érdeklődött, vagy nem tudott a párizsi magyar diplomácia működéséről, esetleg nem értett volna egyet annak tartalmával. A külképviselet tevékenységének alakításába közvetlenül azonban nem folyt be.

16 Ismereteink szerint - Kossuthtal egyetértésben - az ellenforradalmi gyűrűből történő kitörés egyik lehetséges módozataként kezdetben támogatta a magyar seregek Galíciába benyomulásának gondolatát. Részben a tisztikar érvelésének hatására, mindenekelőtt Görgey és Bem véleményének ismeretében, de nem kevésbé azért is, mert nem sikerült a katonai akció sikeréhez szükséges sereget biztosítani, május 6-i kormányhatározatában a minisztertanács végül azonban levette a napirendről a forradalom exportálásának tervét.

17 Az általa aláírt megbízólevéllel és mellékletként a Függetlenségi Nyilatkozattal indította útjára Svájcba Draskovich Tivadart, akit a közvélemény lelkes ünneplésben részesített.

18 Nem lelhető fel viszont semmiféle nyoma annak, hogy részt vállalt volna 14 Lásd KÖM XV. 61-62. 15 15 Vö. Erdődy Gábor: Kényszerpályán. A magyar külpolitikai gondolkodás 1849-ben. Bp., 1998. 101-102. 16 Vö. Erdődy i. m. 86-90. 17 Vö. Vukovics Sebő Visszaemlékezései 1849-re. (szerk. Katona Tamás.) Bp., 1982. 92.; Erdődy i. m. 95-96. 18 Draskovoch Tivadar ügyvivői megbízólevelét lásd KÖM XV. 378-379. Füzes i. m. 146.