Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

3. IPARI KISÜZEMEK, VENDÉGLÁTÁS / Borsy Judit

bognárokat (41. dók) a ló fogatolású szállítás (lópatkolás) és az ipari, mezőgazda- sági eszközök javítása tette nélkülözhetetlenné.163

Az építőiparban az iparosok zöme hagyományosan egy-két segédmunkaerővel működött. Az 1876. évi kamarai összeírásban 8 építőmestert, 1 kőművest, 5 kőfaragót (48. dók.), 5 kőbánya tulajdonost és festőket, mázolókat, mészégetőket, ácsokat, tetőfedőket, téglavetőket stb. írtak össze. Az 1900. évi statisztikában 102 építőipari vállalkozásból 52 nem tartott segédet, hanem nyilván alkalmi munkásokat foglalkoztatott.164 165

A fa- és csontipari ágazatban 1900-ban 100 vállalkozásból 38 egyszemélyes cég volt, pl. asztalosok (33., 45. dók.), kádárok (42. dók.).166

A kereskedelem területén a hagyományos, mindennel foglalkozó vegyeskereskedők visszaszorultak, a szakosodott kereskedők száma pedig megnövekedett (29. dók.). Az önálló kereskedőkre átlagban egy alkalmazott jutott, bár a kereskedő családtagjai természetesen az üzletben dolgoztak. A kereskedők üzletei a belvárosban voltak. Továbbra is nagy jelentősége volt a tereken (Széchenyi tér, Jókai tér, Kossuth tér, Hal tér, Búza tér) rendezett és szomszédos utcákba (Irgalmasok

u., Király u., Ferencesek u.) átnyúló kirakodó vásároknak (35. dók.). Az 1900. évi népszámlálás alapján 102 főre tehetjük a kofák, ill. 147-re a házalókereskedők számát, vagyis összesen 2000-3000, ill. 500-1000 ember megélhetése függött ettől az ágazattól (28. dók.).166

A vendéglátás terén az 1890-es évek, illetve a századforduló jelentette a fordulópontot, amikor a hagyományos vendéglátóegységek mellett megsokasodtak a modernek. A városban ekkor egy tucat étterem, féltucat kávézó és másfélszáz kocsma állt a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére, ami nem mondható kevésnek. Számuk természetesen a város fejlődésével együtt növekedett. A vendéglátó- egységek természetesen eltérő színvonalat képviseltek, ahol mindenki megtalálta a társadalmi helyzetének és ízlésének megfelelő szórakozást.167

A kocsmák, amelyek közül a nagyobbakat vendéglőnek nevezték a kortársak, behálózták az egész várost. A városnak voltak olyan részei, ahol az átlagosnál több kocsma sorakozott. Ilyenek voltak a városba bevezető utcák: a Mohácsi és Pécsváradi országút, valamint Pálya (ma Zsolnay) utca, a Szigeti országút és a Hal tér, Siklósi (ma Bajcsy-Zsilinszky) utca (53. dók.). Itt voltak az ún. beszálló fogadók (beszálló vendéglők), ahol nemcsak itallal, étellel álltak a főként lófogattal érkező vidéki utasok rendelkezésére, hanem szállást is kaphattak, a kocsijukat fészerbe vihették és lovaikat is ellátták. (54. dók.) Ilyen beszálló vendéglő volt például a Hétfejedelem és a Korona, a Három Csillag (a mai Csillag mellett) a Szigeti országúton, az Aranybika a Siklósi utcában, a Fehérfarkas a Búza tér sarkán.

Sok kocsma működött a szigeti és budai külváros fuvarosok lakta részén. Nagy számban voltak elsősorban munkások által látogatott kocsmák. A századforduló

163 KAPOSI, 2006. 86., 90.

164 KAPOSI, 2006. 101.

165 KAPOSI, 2006. 92.

166 KAPOSI, 2006. 102-105.

167 BEZERÉDY, 1977. 43.

— 74 —