Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
3. IPARI KISÜZEMEK, VENDÉGLÁTÁS / Borsy Judit
A gyáripar fejlődésével és a divat változásával a kisüzemek háttérbe szorultak. Több régi mesterség megszűnt, mert nem, vagy alig volt szükség pl. gombkötőkre (paszományosokra), takácsokra. Ezek a mesterségek gyakran a régi mesterek halálával a szó szoros értelmében kihaltak. Sok kisiparos vált gyári munkássá. Ezzel ellentétben voltak olyan ágazatok, amelyek a nagyüzemi termelés mellett is talpon tudtak maradni. A gyáripar mellett a városi igények kielégítésére több kisebb-nagyobb üzem jött létre. Egyrészt a kultúra terjedésével új városi igények keletkeztek, másrészt a hagyományos háziipari termékeket kisebb-nagyobb üzemekben előállított termékek váltották fel, amelyeket boltokban és vásárokon vettek meg.168 Az önálló iparos és a bérmunkás között korántsem éles a választóvonal. Az önállóság nem feltétlenül jelentett nagyobb keresetet, hanem másfajta életpályát és értékrendet.169 Az önállósághoz tartozott a cég továbbörökítése — akár fiú, akár leányágon (30., 38. dók.). A legnépesebb kisipari ágazat a ruházati ipar volt. Az 1876. évi Soproni Iparkamarai összeírásban 44 szabót (és 2 női szabót), 10 kalapost, 10 szűrszabót, 8 kapcakészítőt, 7 divatáru-készítőt, 5 szűcsöt, 4 kordoványost és egy-két takácsot, gombkötőt stb. írtak össze. A mesterek mellett alig voltak segédek. Az 1900. évi statisztikai felvétel szerint az ipari vállalkozások 57%-a (1054 fő) a ruházati iparban működött. Ennek többsége, 772 segéd nélkül dolgozott, vagyis kisüzem volt. A szabóságok és ruházati üzletek a belváros utcáiban voltak - az üzletek az utcafronton, a műhelyek pedig a hátsó udvarban. A fonó- és szövőiparban 31 vállalkozásból csak egy cég foglalkoztatott 5 főnél többet, többségüknek 1-3 segéde volt.158 159 160 A hagyományos pécsi bőripar területén a 19. század végére az önálló tímárok száma 10 alá csökkent. Szíjgyártóból viszont Pécsett 12, a megyében pedig 72 dolgozott. A gyáripari korszak előtti technikához, pl. a fogatoláshoz és a nagyüzemi szíjhajtáshoz egyaránt kellettek a szíjgyártók (50. dók.). Rajtuk kívül néhány cipész és csizmadia kisműhely maradt fenn (39. dók.).161 Az élelmiszeripari ágazat is részben kisipari jellegű volt. 1900-ban a 154 élelmiszeripari vállalkozás egyharmada egyszemélyes volt. Természetesen ezekbe a vállalkozásokba - a korban megszokott módon - a családtagok is besegítettek. Jellegzetesen kisüzemi keretekben dolgoztak a pékek (43. dók.), cukrászok, hentesek és mészárosok (44. dók.), szikvízgyártók stb. 1876-ban 39 hentes, az 1880- as években 5 cukrász, 1895-ben több szikvízüzem működött Pécsett.162 A fém- és gépipar területén 1900-ban 125 vállalkozásból csak 41 volt segéd nélkül dolgozó kisüzem. Sok olyan mesterség akadt Pécsett, amely a gyáripar mellett még megmaradhatott. Ilyen volt pl. a rézműves, arany- és ezüstműves (27, 37. dók.), órás (31. dók.), puskaműves, kolompár, kovács, lakatos (40. dók.), köszörűs (38. dók). Bádogosból Pécsett mindig volt egy-két tucat iparos. A kovácsokat és a 158 KAPOSI, 2006. 73., 91., 99. 159 KÖVÉR, 2003. 94-95. 160 KAPOSI, 2006. 98-99. 161 KAPOSI, 2006. 73., 80. 162 KAPOSI, 2006. 80-81., 84. — 73 —
