Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
6. HOZOMÁNY, ÖLTÖZKÖDÉS, DIVAT / Nagy-Borsy Noémi
A dualizmus korában megváltozott a nők helyzete. A legfontosabb talán a hagyományos családmodell lassú átalakulása volt, ami a nők családon belüli helyzetében és a házasság intézményének eltéréseiben is megfigyelhető. Az 1894: XXXI. te. a házassági jogról bevezette a polgári házasságot, mely sokkal szabadabbá tette a nők helyzetét a korábbi patriarchális házasság- és családmodellhez képest. Az új házassági szabályozás módosította a nők személyi és vagyoni helyzetét is. A házasság legfontosabb személyi joghatása volt, hogy általa egy életközösség jött létre, ahol továbbra is a férj maradt a családfő, és az ő rangja és társadalmi pozíciója határozta meg a nő társadalmi helyzetét is. Jelentős változás volt azonban, hogy a nőnek már nem kellett abban az esetben követnie férjét a házába, ha annak szüleivel, vagy más rokonaival kellett volna együtt élniük.366 A házasság vagyoni szempontból alapvetően a női szabadvagyon rendszerén alapult, vagyis a nő szabadon rendelkezhetett vagyonával. A férj kezelte a köz- szerzeményi vagyont, a nő nevében ő kötötte az ügyleteket, és a hozománynak, melynek a nő volt a tulajdonosa és birtokosa, a férj volt a haszonélvezője. Lehetett azonban a nőnek különvagyona, mégpedig a házasságkötés előtt kizárólagos tulajdonában levő vagyontárgyak, a kiházasítási tárgyak, és a házasság alatt ingyenesen szerzett vagyonalkatrészek. Különvagyoni jelleggel bírt a jegyajándék is. A nő válás esetén igényt tarthatott hitbérre is, melyet férjétől kapott abban az esetben, ha nem az ő hibájából szűnt meg a házasság. Hagyományos juttatás volt a házastársi tartás, melyet a férj kötelezően adott a nőnek, és mely magában foglalta a lakás, ruházat, és élelmezés biztosítását, valamint az esetleges szellemi szükségletek és a gyógyítás költségeit. Ha a férj kizárólag családi gazdaságban dolgozott, és a szüleivel élt együtt, akkor a nőnek a szülőktől menytartás járt. A házassági vagy menytartás összege a férj, vagy családja vagyoni helyzetétől, társadalmi pozíciójától függött.366 A házassági szerződések azonban rendelkezhettek ettől eltérően is. A közjegyző vette fel ezeket az okiratokat, melyek mindig rögzítették a feleség vagyonát, és a férjnek ehhez fűződő jogait. A házassági szerződések általában rendelkeztek a házasság megszűnése utáni helyzetről, mely akár válással, akár az egyik fél halálával bekövetkezhetett. Ilyen esetekre pontosan meghatározták az öröklési rendet.367 Gyáni Gábor a házassági szerződés 3 típusát különböztette meg. Az első típus az ún. értelmiségi partnerházasság, melyben a felek egyenjogúak voltak. A férj általában évjáradékot ajánlott fel, aminek folyósítása már a házasság alatt megkezdődött. A nő az évjáradékot saját személyi szükségleteire, az ezeket meghaladó részt a közös háztartás költségeire fordította. A férj a hozományban sem követelt magának külön jogokat. A második típusnál, a patriarchális frigynél a férj a feleség hozományát már szabadabban használhatta fel. Válás esetén is kevésbé volt nagyvonalú: a hozomány visszaadása mellett a válás kimondásáig kevesebb nőtartást helyezett kilátásba. Azonban arra az esetre, ha férfi előbb 355 356 357 355 MEZEY, 2003. 190. 356 MEZEY, 2003. 191-192. 357 GÜNTHER, 2000. 278. 249
