Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika
óra, tükör és pipereasztal fordulhattak elő az enteriőrben, és gyakran az elhunyt ruházatát is itt szerepeltették a leltárak. Általános jellemzője volt ennek a helyiségnek, hogy áthatotta a vallásosság: a falon szentkép vagy feszület lógott; itt állt az imazsámoly. Különösen mély hit jellemezhette Schmidegg grófnét, akinek nemcsak a hálószobája, de az egész otthona bővelkedett a vallásos képekben, tárgyakban. A kiválasztott leltárak egyetlen olyan lakásról sem tanúskodnak, ahol a tűzmentes pénzszekrény helye a hálószobában lett volna. A Wertheim szekrényt Trixlerék az alkóvos szobában, Stein ügyvéd az irodájában tartotta. A polgári lakás három alapszobája közül a pécsi leltárakban a legnehezebben az ebédlő volt megfogható. Schmidegg grófné lakásában nem sikerült ezt a helyiséget beazonosítanunk, míg három másik leltárban nem neveztek meg ebédlőt az összeírok, csupán a szoba berendezéséből következtethető ki, hogy erről a helyiségről van szó. A Trixler-lakásban valószínűleg az alkóvos szoba, Bahulánál az első szoba, Bedőcs Teréz otthonában az előszoba (mely itt elülső szoba jelentéssel bírhat) töltötte be ezt a szerepet. Hekinger István tanár lakásában ugyan volt ebédlő, csak a berendezését nem részletezték a leltárban (23. dók.). Az ebédlő jellegzetes bútorai az ebédlőasztal 6 vagy 12 székkel, az ebédlőszekrény, a kredenc és a pohárszék voltak. Ezen kívül további asztalok, fekvő- és ülőalkalmatosságok, szekrények és tükör gazdagíthatta az enteriőrt. Németh József árvaügyész ebédlőjében minden jellegzetes bútor megtalálható volt: a kihúzható asztalhoz 12 szék tartozott, és a nagy pohárszék mellett dívány és dohányzó asztalka is szerepelt a leltárban (21. dók.). Reeh Hermina ebédlője ennél sokkal gazdagabban volt berendezve, és itt helyezték el a 4000 írtra értékelt Bösendorfer zongorát is (100. dók.). Míg a bútorokkal túlzsúfolt, reprezentatív helyiségek elmaradhatatlanok voltak, addig a mindennapi szükségleteket kiszolgáló terek (budoár, gyerekszoba) gyakran hiányoztak.317 Az itt bemutatott leltárak között egyedül Schapringer Mór lakásában volt gyerekszoba (87. dók.), és egyik lakásban sem volt külön női nappali, vagyis budoár. Ha volt is gyerekszoba a polgári lakásokban, az általában a rosszabb fekvésű, udvarra néző helyiségek közül került ki. Visy László pécsi főispán Plébánia (ma Hunyadi) utca 5. sz. házában a folyosóról nyíló, ablak nélküli, felülvilágítós gyerekszobát „a ma élő unokák még most is sötétszobaként emlegetik.”318 A térhasználat ellentmondása, hogy bár a nők töltötték egész napjukat otthon, a középosztály lakásaiban mégsem volt számukra egyetlen olyan helyiség sem, mely a kényelmes nappali tartózkodásukat szolgálta volna. A nők világához kapcsolódó tárgyak (varróasztalka, női íróasztal, kézimunka) általában a hálószobában vagy a szalonban kaptak helyet. A budoárral ellentétben a 3 szobásnál nagyobb lakásokban gyakran találkozhatunk úri- vagy férfiszobával, amit a családfő dolgozószobaként rendezett be magának még akkor is, ha annak íróasztalát általában csak arra használta, hogy hazatérve a munkából rádobja a táskáját, 317 Ebben nyilván az is szerepet játszhat, hogy a hagyatéki ügyek során felvett leltárak többnyire idősebb emberek lakásait rögzítették, ahol ha korábban volt is gyerekszoba, a gyerekek felnőtté válását követően azokat más funkcióval látták el. 318 VISY, 1992. 128. 180
