Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika
Károly szerint a 19. század közepi Pécsett „sálon nem volt, csakis Sitzzimmer, ebben volt a legszebb bútor”.312 Később a szalon vette át az ülőszoba funkcióját, melynek elmaradhatatlan berendezési tárgyai voltak a díványból és székekből álló szalongarnitúra, néhány asztal és szekrény. Ezen kívül általában itt állt a zongora, mint Trixler Rudolfné lakásában (84b. dók.), bár a források között arra is találhatunk példát, hogy ez a hangszer egy jelentéktelenebb helyiségben került elhelyezésre, mint Cséby Rozina otthonában. A szoba fényét emelte a fényezett tükör, illetve a csillár. Trixler Rudolfné szalonjában az aranyozott konzoltükör ugyanannyit ért, mint az egész szalongarnitúra. Bahula József orvos Széchenyi téri lakásában (85. dók.), mely részben a Cséby-ház helyén 1898-ban emelt Pécsi Takarékpénztár épületében volt, igen nagy értéket képviseltek a világítást szolgáló eszközök, melyek már modern villanylámpák voltak. Míg a század első felében a pécsi lakásokban egyáltalán nem volt jellemző sem a szőnyeg, sem a függöny,313 a színpadias hatás kialakítására törekvő historizmus idején már általánosan elterjedt elemei voltak az enteriőrnek. A szobákban az összhangot a virágdíszítéseknek kellett megteremteniük. Bár Wohl Janka tanácsai szerint a lakásból nem hiányozhatott a Makart-csokor, „az árvalányhaj, pávatollak, bogáncs, nagy zöld levelek, sárgás füvek és kalászok festői elrendezéséből”314 315 álló dísszel egyedül Schmidegg grófné szalonjában találkozhatunk. Bármennyire is előkelő volt a szalon, télen gyakran nem is használták, bútorait letakarták. Márai így ír erről: a szalonba „hónapszámra nem lépett be senki, a lakásnak ez a talán legtágasabb és világos szobája, ahol csak a vászonhuzatokba bújtatott bútorok állongtak, s hideg, polgári pompájával reám mindig úgy hatott, mintha meghalt volna benne valaki”.316 Az egyes helyiségek bútorzatának értékét összehasonlítva érdekes eredménynek tűnik, hogy mintánkban több olyan lakás is szerepel, melyekben nem a szalon berendezése képviselte a legnagyobb anyagi értéket. Cséby Rozina lakásában több helyiség is hasonló értékű berendezéssel rendelkezett, Stein ügyvéd otthonában a hálószoba (86. dók), Szlapák Rudolf építési vállalkozó lakásában a talán szintén hálószobának hasz.nált utcai szoba enteriőrje érte a legtöbbet (89a. dók.). A hálófülke általában a nappalitól függönnyel elválasztott alkóv volt, ami a német biedermeier lakásideál átvételével terjedt el hazánkban. Mivel a külföldi mintát a magyar igényekhez igazító hazai lakberendezési művek már világos és szellős hálószobákat írtak elő, ezért a századfordulón már igen alacsony volt a hálófülkék száma. A bérházak egyik legfontosabb helyiségévé az egybenyitható teremsort lezáró hálószoba lépett, végében a falhoz állított dupla házastársi ággyal.316 Ennek ellenére még Trixler Rudolf 1897-ben emelt lakóházában is találkozunk alkóvos szobával, de annak berendezése alapján azt valószínűleg nem hálófülkének használták. A hálószoba alapbútorai közé az ágy mellett az éjjeliszekrény, a ruhás szekrények és a mosdószekrény tartozott. Ezek mellett asztalok, székek és fotelok, 312 JELLACHICH, 1912. 26. 313 ANGYAL, 1944. 8. 314 BUZINKAY, 1992. 22. 315 MÁRAI, 1990. 29-30. 316 BUZINKAY, 1992. 13-26. — 179 —
