Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika
munkái befolyásoltak.308 A pécsi hagyatéki leltárak mégsem tükröznek erre a korszakra vonatkozóan általánosítható lakáshasználatot. így Pécsre is igaz lehet Güntner Péter soproni kutatásainak eredménye, mely szerint a háromszobás lakások esetében „a családok úgy használták lakásaikat, ahogy kényelmi igényeik megkívánták, ami elsó'sorban az ott lakók számától, vagyoni helyzetétől és társadalmi státusától függött”. A lakáshasználatot befolyásolhatta még a családfő foglalkozása, életkora, családi állapota. A nagyobb lakásoknál „a lakásnagyság növekedésével nőtt a szobák funkcionális elkülönülése”.309 A lakások berendezésének vizsgálatához a legjobb forrás a hagyatéki leltár. A helyiségenként összeírt és pénzben is meghatározott értéket képviselő berendezési tárgyak alapján azonban az enteriőr térbeli rendje nem rekonstruálható, mint ahogy általában a bútorok stílusa sem megállapítható. Éppen ezért érdekes gr. Schmidegg Károlyné leltára (82. dók.), melyben több esetben is megnevezték a bútor stílusát. A nagy értékű rokokó írószekrény, az eredeti kínai fiókos szekrény vagy a 28 fiókos berakott antik szekrény talán a grófné családi öröksége lehetett, és értéküknek meghatározásában fontos szereppel bírt művészi kvalitásuk és koruk. A leltárak forrásértékét növeli, ha a lakás minden helyiségére kitértek. Míg a Gyáni Gábor által elemzett fővárosi leltárakban gyakran nem voltak megfoghatók a lakás mellékhelyiségei, úgy mint a fürdőszoba, az éléskamra, a pince és a padlás,310 addig például Cséby Rozina lakásleltárában ezeken kívül még a fészer, az istálló és az udvar tárgyi értékei is számba lettek véve (83. dók.). Az összeírások forrásértékét csökkentheti, hogy a halál beállta és a leltár elkészülése közti időben az örökösök az értékesebb tárgyakat magukhoz vették vagy az enteriőröket megbolygatták, ami a berendezési tárgyak meghökkentő felbukkanását eredményezhette. Ez utóbbi gyanúval élhetünk Schmidegg Károlyné leltára esetében, amit több nekifutásra készítettek el, és aki a leltár szerint a fürdőszobájában tolókocsit és kártyaasztalt tartott. Persze az is lehet, hogy csak a korszakot jellemző fürdőszoba-használatnak lehetünk tanúi, hiszen Márai is leírja, hogy „legtöbb helyen lomtárnak használták a fürdőszobát”.311 A polgári lakásokat túlzott mértékben a reprezentációs szempontok szerint tervezték és rendezték be, nem pedig a gyakorlatiasság és higiénikus életmód követelményeinek megfelelően. Ebből a szempontból nincs különbség a bérházban kialakított, valamint az egyetlen lakást magába foglaló, saját tulajdont képező polgári lakóház vagy egy villaépület lakása között. Előbbire Cséby Rozina, utóbbira Schmidegg grófné lakóháza lehet példa. A szobák nagyméretűek, magasak, de nem elég világosak és nehezen fűthetők voltak. Egy három szobás lakásban általában a szalon, az ebédlő és a hálószoba alkotta a fő helyiségeket. A szalon a legreprezentatívabb, a leggazdagabban berendezett helyiség volt. Cséby Rozina Széchenyi téri otthona még a korábbi korszak, a biedermeier lakás- kultúráról tanúskodik, hiszen szalon helyett ülőszobát említ a leltározó. Jellachich 308 BUZINKAY, 1992. 309 GÜNTNER, 1997. 31. 310 GYÁNI, 1992. 311 MÁRAI, 1990. 31. — 178 —
