Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

5. LAKÓKÖRÜLMÉNYEK, LAKÁSKULTÚRA / Pilkhoffer Mónika

meghatározták a takarítás szabályait, és annak megsértőit a vétséghez képest aránytalanul magas büntetéssel sújtották (78., 79., 80. dók.). Az építési szabály- rendelethez hasonlóan a büntetésekből befolyó összeget itt sem a rendelettel megfogalmazott cél, konkrétan a köztisztaság javítására fordították, hanem a városi szegényalapot támogatták belőle. A városi bérházakban az együttélés szabályait a házirend tartalmazta, melynek betartását a házgondnok felügyelte; ám ezt a túlszabályozott rendet egyetlen kiskutya is könnyen felboríthatta, mint az dr. Huszár Sándor királyi ítélőtáblái bíró és Kamprád Hermann iskolaigazgató peres ügyéből kiderül (81. dók.).

A pécsi házakban 1900-ban 12087 lakás volt. Egy házban átlag 2,62 lakást alakítottak ki. A lakóépületek általában neoreneszánsz stílusú, szimmetrikus, tengelyes homlokzatának és a polgári lakások igényelte belső térszervezésnek az összehangolása ritkán sikerült. A küzdelemből a palotaszerű homlokzat került ki győztesen: 303 ehhez igazodott a belső egymásba nyíló szobáival, melyek vagy 2 traktus mélységben vagy L alakban helyezkedtek el. A bérházak lakásai 3 részre: szolgálati, reprezentációs és magánszférára különültek el. A konyha—kamracselédszoba-fürdőszoba alkotta szolgálati szektort előszobák vagy belső folyosók választották el az egy tengelyre felfűzött, egybenyitható, egy vagy két traktus mélységű szobasortól. A terveken a helyiségeket gyakran meg sem nevezték vagy csak szobaként jelölték, hiszen a tervező nem tudhatta, hogy a lakás bérlője hogyan fogja használni otthonát.

Mivel a lakás a társadalmi tagolódásnak csak az egyik szegmense, ezért a lakásméretekből a lakók társadalmi helyzetére csak hozzávetőleges következtetéseket vonhatunk le. A középosztály kritériumának - a cselédtartás mellett — a három szobás lakást szokták tartani.304 305 Nehezebb megállapítani a választó- vonalat a közép- és nagypolgári csoportok között, ugyanis a három-hat szobás lakással rendelkező, középosztálybelinek tekintett réteg vélhetően nagypolgári elemeket is szép számmal tartalmazott.306 Pécsett a lakásoknak 3,11 %-a rendelkezett 6-nál több szobával, míg a 3-6 szobás középosztályi kategóriába mindössze 14,77% tartozott. Ez a csekély arány azért meglepő, mert Péccsel kapcsolatban már a kortársak is a középosztály vezető szerepét hangsúlyozták: „Pécs kiválólag a középosztály városának nevezhető: a kultúra szempontjából éppúgy, mint az ipar és kereskedelem szempontjából.”306

1900-ban Pécsett 100 lakásra átlagosan 155 szoba, 1,2 hálófülke, 10,3 előszoba, 84,7 konyha, 38,5 kamra, 5,4 cselédszoba és 1,7 fürdőszoba jutott.307 A polgári lakás kialakítását bizonyos egységesség jellemezte annak köszönhetően, hogy a középosztálynak volt egy lakásideálja, amit jórészt a németből fordított lakberendezési útmutatók, például Beniczky Irma Gyarkorlati széptan (1876), illetve A művészet a házban (1882), valamint Wohl Janka Az otthon (1882) című

303 GYÁNI, 1998. 114.

304 MAZSU, 1992. 141.

305 GYÁNI, 1983. 36-37.

306 PÉCS EZER ÉVE, 1996. 178.

307 THIRRING, 1912. 28-29.

— 177 —