Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)

Dokumentumok 1-165

Gróf Batthyány Kázmér 1844. október 6-án Pozsonyban tartott védegyleti megnyitó beszéde. Tisztelt Hazámfiai! Nem hiszem, hogy legyen valaki, kit ' hazának földje szült, és napja nevelt, kinek kebele, midőn e terembe lépe, nem mondom örömmel telt volna el - mert öröm ez alkalommal talán helyén kivüli, 's idő előtti volna még - de kinek szive most e' mai gyűlést megnyitó szempillanatban, remegő várakozással 's reményei ne dobogna fel. Ha pedig lenne a teremben olyan ahoz nem szólok. De egy sincs azok közt kikhez szavaim intézve vannak, ki honnunk állását ne ismerné ki azt fájdalmasan ne érezte, 's ez állapotbul ki vergődni vagy maga ne ne törekedet, vagy mások e felé törekvéseit figyelmező piétással ne kívánta volna; ki a keserűség könnyekkel ázot kenyerét ne ette volna, midőn tapasztalt, miként hiába minden törekvés, 's mind eddig hazánk czimere fölöt borong azon atoktul, „melly alatt annyi ész erő és oly szent akarat hiába sorvadoztanak" Nem akarok én keserű leni, vádlani e helyen nem föl adatom, nem bővebben fejtegetni azt, mit mindenki tud, mindenki érez. - Jelen feladatom nem egyébb mint arra röviden vissza emlékeztetni, a' kárpitot képrül fellebbenteni, 's leleplezni annak néhány világos de vajmi sokkal szám homályos színeit! De egyszersmint mi nekem kellő nyugalmat ad, vigasztaló feladatom az is, hogy néhány világ sugarokat ejcsek annak árnyékai közé. Tissztelt gyülekezet! Mióta egyik lelkes hazánkfia hatalmas szózata felidézte köztünk az aszociatio szellemét, részént tulajdon vezérlete részént nyomát követő más érdemes hazánkfiai partfogó részvéte által számos egyesület támadót. Ezek felszámításával 's felöli terjedelmes előadással nem akarom untatni tisztelt halgatoimat, 's nem is akarom magasztalni dics beszéddel constatirozni azok roppant hatását, 's hízelgő tömjényezéssel pírt idézni, azon dicső hazafiak arczaira, kiknek köszönhető azok sikere, nem fogok azon korholók csoportjához csatlakozni, kik szünet nélkül azt lármázzák füleinkbe 's lobbangatják szemeinkre, hogy a' magyar csak teóriákkal bíbelődvén, nem akar a cselekvés eredmény dus terére lépni, mert azt hiszem hogy a' tért már régóta járja noha talán bolongva 's bizontalan lépésekkel is, sőt meg vagyok győződve, hogy azon téren forgunk különösen ott, hol az avatatlan biráló fel is vádol, korhol, hogy elméleteskedésben üres teóriákban veszünk el. De ki fogom bátran kimondani egy égénytelen gondolatomat mint férfiúhoz illik, ne vegye azt senki rosz néven, vagy csekéléséül azokat, míg eddig történtek? Szándékom nem ez, merészletem nem lehet illy nagy; csekély tehetségemhez képest, tőlem kitelhetőleg megmutatni, hogy 's miért a' hazánkban már fennálló minden egyesületnek, mint azon társulatnak, melly akár magány valolattal, akár köz ügyek elintézésével foglalkodik, sőt magának a' leg felsőbb törvényhozó testnek, 's minden ezekeben résztvevő, 's hazának javát szívén hordozó bár mi egyénnek, kezet kell a' most létesétendő egyesülettel fognia, annak czéljával össze olvadnia, véle közelségben munkálkodnia kifej lenié, virágoznia belőle mint egy kiin-