Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)
Dokumentumok 1-165
ber és felkér, mondjam el neki a Konstantinápolyi újságokat, még inkább érdeklődik azonban utazásom célja felől. Nem birván azonban belőlem semmit sem kivenni, de mégis valószínűleg sejtvén valamit, mint egy társalgás közben a helyi viszonyok ösmertetésének ürügye alatt megismerteti velem a veszélyeket és a nehézségeket, melyekbe a Szerbián keresztül utazók ütköznek. Elmeséli, hogy a szerbek, kik ellenséget látnak a törökben, kémet, vagy rablót az olaszban és a lengyelben - mi mind az oroszok által bőségesen osztogatott aranyak természetes következménye - miként zaklatják, üldözik, vetik fogságba az utazó idegeneket. Ugyanitt a magyar ügyekre vonatkozólag szomorú híreket hallok és olvasok és az ismeretlen fiatalember folyamatosan tanácsolja, hogy legalább néhány napra függesszem föl utamat, melynek céljául előtte Belgrádot jelöltem meg. Mindezek dacára, bizalmatlankodva mindenben, és mindenkiben, égve a vágytól, hogy mielőbb odajuthassak azon helyekre hol 26 esztendőt töltöttem és a melyek a legédesebb emlékeket ébresztik fel bennem elhatároztam, hogy megkisérlem keresztüljutni a határon. Midőn elértem a Tuioi folyóhoz, amely Bulgária és Szerbia között a határt képezi, míg az átkelési engedélre várakoztam, hozzám jön egy török tiszt, a ki Adajoleból Widinbe sürgönyöket vitt és kérve kér, hogy ne keljek át a folyón, mert a szerbek bizonyára letartóztatnának és bántalmaznának, mivel még őt is, dacára török voltára, mindenféle módon zaklatták. Ez a tiszt megerősíti mindazon értesítéseket, melyeket az emiitett ismeretlentől kaptam, és hozzáfűzi, hogy két olasz alattvalónak sorsáról, kiket a szerbek két nappal azelőtt tartoztattak le absolute semmit nem lehet tudni. Érett megfontolás után tekintetbe véve, hogy lehetetlen elkerülni a Duna mentén egymástól 100 lépésnyire fölállított őrszemek figyelmét elhatároztam, hogy visszatérek ide, hogy aztán az első hajóval Konstantinápolyba utazhassam. Ezen elhatározásomban főszerepe van annak, hogy tovább is itt időzve könnyen gyanússá válhatnék az egyetlen itt székelő hatóság - az osztrák konzul előtt. Szükséges azonfelül a visszatérésem Konstantinápolyba azért is, hogy feltartóztassam ottan mindazon lombard katonatiszteket, akik már megérkeztek, valamint azon 2 magyar katonát, kik saját költségükre vitorláson lettek odaszállítva és végül vissza kell térnem, hogy megújítsam a rendkívül költséges utazás által majdnem teljesen kimeritet erszényemet. Ez a vesztegelés a legnagyobb szomorúságba ejt és összes terveimet felforgatja. Lehetővé kellett volna tennem több osztrák tisztnek átkelését, kik hajdan csapatparancsnokok voltak, és jelenleg a nép szent ügyének igaz hivei. Előkellett volna terjesztenem több ezer kitűnően begyakorlott és fegyelmezett embernek alkalmazását, illetve esetleges felszerelését. Konstantinápolyban fogom bevárni az utólagos híreket készen arra, hogy az utazást bármely pillanatban újból megkísértsem és várva azon intézkedéseket, melyeket Excellenciád elrendelni méltóztatik. Mindent ezen megbízott, Saik Jean fog hozzám juttatni, ki rendkívüli nehéz kötelezettségeit a legnagyobb intelligenciával, elővigyázattal és odaadó buzgalommal végzi. Nálánál jobb választást nem is lehetne tenni; ösmeri úgy a nyelveket, mint a vidéket; a legjobb viszonyban él a törökökkel a kiket még életmódjukban is teljesen utánoz. Nekem pedig lesz szerencsém elvihetni Andrássy grófnak Excellenciád két levelét - a 13 és 14-est - melyeket a fennjelzett Saik úrhoz méltóztatott intézni. A levelek kétszeres örömet fognak okozni minden derék embernek, úgy a benne levő jó hírek, mint ama biztos tudat miatt, hogy Excellenciád épségben van. Engedje meg Excellenciád felkérnem, hogy juttassa honfitársaimhoz és jóbarátomhoz Monti Sándor ezredes úrhoz szívélyes üdvözletemet és üdvkivánataimat, és kegyeskedjék tudatni vele a lombard katonatisztek szándékát, kik között több rokona van, mint Torerti, Visconti és gróf Nusca századosok és más kiváló személyek.
