Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

Örvendetes jelenség, hogy egyre többen kapcsolódnak e munkába, részben hivatásszerűen, beosztásukkal kapcsolatos kötelességüknél fogva, részben pedig önként. Különösen az utóbbiak száma nagy, ami még inkább emeli a munka értékét, de a cigányok további fejlődését is elősegíti. Kezdetben a megye vezetői, valamint a cigánybizottság és aktívái foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Kivételt jelentett az a néhány szakember: pedagógus, orvos, tanácsi dolgozó, akik már 1961 előtt szívügyüknek tartották a hátrányos helyzetben lévő rétegekről való gondoskodást, és pozitívum, hogy aktív módon is kifejezésre jutott a segítés. A megye valamennyijárásában, községében nem múlik el év, hogy valamilyen formában ne foglalkoznának velük. Elértük azt, hogy a közérdeklődés gyújtópontjába került ez a kérdés. A munkába állítás szempontjából döntő volt az üzemek és vállalatok részéről a patronálási akció beindítása, amelyet a megyei tanács munkaügyi osztálya szervezett meg, 1963. december 28-án. A további fejlődés mérföldköve az 1964. június 4-én Rózsafa községben tartott gyűlés a cigány lakta járások és községek vb-vezetöi részére. A megyei tanácson külön cigányügyi előadó beállítása megtörtént, az egyes osztályok intézkedési terveket készítettek saját reszortjukba tartozó feladatok végrehajtására. Ujabb erőforrást jelentett e munkában a KISZ ifjúság bekapcsolása a kongresszusi felajánlással kapcsolatban. Itt főleg az V. éves orvostanhallgatók tevékenysége emelhető ki. Az évfolyam hallgatói felkeresték az egyes cigánytelepeket, ott teleptörténeti, települési, egészségügyi, munkaügyi, szociális felméréseket végeztek. Megállapításaikjavaslataik kiinduló pontja lehet egy nagyobb társadalmi akciónak, amely már az egyes telepek felszámolásában jut kifejezésre. Ugyancsak pozitív megnyilvánulás a körzeti iskolák vezetői részéről történt beszámoló a cigányok kulturális helyzetével kapcsolatban, amely részletesen kitér a nappali és esti tagozatok munkájára. A Dunántúli Napló rendszeresen közöl cikkeket egy-egy probléma megoldásáról. Igen figyelemre méltó Faludi Andrásnak a Népszabadság szerkesztője tollából kikerült Cigányok c. műve, amely részletesen foglalkozik Bács-Kiskun, Borsod, Zala, Budapest XV. ker., és Baranya cigánytelepeivel, amelyeknek útja - ha lassan is - de kifelé vezet a mélységből. A Baranyai cigányok általános helyzetére vonatkozólag 3 csoportot különböztetünk meg: 1. A beilleszkedettek állandó munkával, lakhellyel rendelkeznek, elérték a környező lakosság kulturális, társadalmi nívójának alsó szintjét. Falvakban élnek, gyermekeik rendesen járnak iskolába. Ezek száma kb. 25%. 2. A beilleszkedőben lévők nagyobbrészt alkalmi munkások, kisebb részben állandó munkások, fő jellegzetességük, hogy cigánytelepen laknak. Ez a réteg állandóan növekvő létszámú, jellemzőjük az alacsony kultúrszínvonal, kezdetleges lakásviszonyok, a felnőtteknél teljes, vagy részleges analfabétizmus. Gyermekeik azonban már iskolába járnak (kb. 50%). 3. A harmadik réteg (kb. 25%») csökkenő létszámúak, akik rövid időre vállalnak csak munkát, vagy nem dolgoznak. A telepeken főleg putrikban laknak, akik rontják a cigányság helyzetét, megbecsülését, ezek közül kerülnek ki a bűnözők. Gyermekeik egy része iskolábajár, viszont téli időszakban olyan körülmények között élnek, hogy nem tudnak iskolába menni. I. Munkába állítás A cigányok foglalkoztatása a megyén belül is változatos. Ahol több a munkaalkalom, előrébb tartanak, ahol kevesebb, ott visszaesés mutatkozik.