Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

sen a Feketevíz és Drávaközi Vízrendészeti Társulat, ahol az összes munkaerő 70%-a cigány és több brigádvezető is közülük került ki. Általános probléma a fizetés beosztásának a hiánya. "Nem sok különbséget lehet tapasztalni a jól kereső és a gyengébb fizetésű cigányok életmódja közt. A kivételtől eltekintve gyakori, hogy a fizetések napján felelőtlenül költekeznek, mulatoznak, s utána heteken keresztül igénytelenül étkeznek, ruházkodnak. A pénzzel való helyes gazdálkodás elsajátítását gátolja, hogy a cigányok nagy többsége telepeken él, ahol igen nehéz áttörni a meglévő szokásokat, másrészt, hogy a munkahelyen ilyen irányú patronálás még nem alakult ki. A megoldás érdekében növelni kell a cigányok vegyes brigádban való elhelyezését, s a szocialista munkabrigádok mintájára kialakítani a brigádok patronálás vállalását, ha szükséges egészen a pénzügyi gyámság kialakításáig. A kérdés szorosan összefügg a lakásviszonyokkal, különösen a nem cigánydolgozók közé való betelepítéssel is. Általában jellemző az is, hogy a munkahelyeken néhány kivételtől eltekintve keveset törődnek a cigányszármazású dolgozó nevelésével. A tanácsi határozatnak az üzemi patronálásról szóló pontja végrehajtásában nem sokat léptünk előre. Az üzemi, szakszervezeti bizottságok nem foglalkoztak kielégítő módon ezzel a kérdéssel. Csupán a hetvehelyi erdészet területén tapasztaltunk némi kezdeményezést a cigányszármazású dolgozók feletti védnökség vállalására, azonban ez is csak gyenge kísérlet maradt. A szakszervezet bizottságoknak a jövőben sokkal hatékonyabban kellene foglalkozniuk a cigányok nevelésének problémájával, a patronálás széleskörű mozgalommá tételével. A rendőri szervek tájékoztatása szerint csökkent a cigányok körében a bűnözés száma. A legnagyobb problémát annak a kis rétegnek a kézbentartása, nevelése jelenti, amely munkahellyel nem rendelkezik, viszont különböző vándoripari engedélyekkel, legálisan járja a megyét és az országot. Az ipari osztálynak felül kellene vizsgálnia a vándoriparosoknak különböző szövetkezetekben való alkalmaztatási lehetőségét, hogy ez által rendezett munkaviszony és felügyelet alá kerüljenek anélkül, hogy a lakosság ellátása sérelmet szenvedne. 2. Letelepítés: A szükségesnél jóval kisebb mértékű az előrehaladás cigányok letelepítésében. Az 1961. évi felmérés szerint a megyénkben élő 2867 cigánycsalád 2551 épületben lakott, amelyből mindössze 833 épület érte el a kívánt színvonal minimumot. A járási jelentések szerint az elmúlt egy év alatt mintegy 180 család jutott lakáshoz (85 lakás-kiutalás, 21 házvásárlás, a többi saját erőből történt építés útján.) Ez az eredmény azonban a problémáknak csak a töredékét oldotta meg. A 180 lakáshoz jutott családdal szemben még 325 közös lakásban lakó család van, vagyis a 180-al legfeljebb ezek száma csökkent. Az új lakáshoz juttatás a kunyhók és a putrik számát alig csökkentette. A fő probléma továbbra is ennek a kérdésnek a megoldása marad. Igen sok cigány él még kunyhóban, főleg Komlón (820), a sásdi járásban (1344), de más járásokban is alig változott a helyzet. A putrináljobb lakásba költözöttek helyére azonnal új családok telepedtek. A vizsgálat során megkérdezett cigányok többségében él a vágy a tágasabb, tisztább lakás iránt. A megszemlélt bútorzat néhány kivételtől eltekintve nagyon igénytelen, és hiányos. Nem ritka a puszta földön való alvás sem. A kulturáltabb lakás iránti igény jele abban is megmutatkozik, hogy az új lakáshoz jutottak erejükhöz mérten igyekeztek jól berendezni otthonukat. Ezeknél már általános az ágy, a szekrény használata, nagyobb a tisztaság, több a lakásdísz stb.