Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)
Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel
Érdekes, hogy ez a néhány viszonylag jobb lakás szinte például szolgál a többi cigánynak, s dicsekednek vele, mintha az övék lenne. A nagyobb mértékű előrehaladás lehetőségeinek megteremtése a megye hatáskörét meghaladja. A Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya javaslatot készített a telepeken élő cigány lakosság lakáshelyzetének javítására. A javaslat célja, hogy a cigánylakosság betelepülését a községekbe egy nagyon kedvezményes hitelakcióval segítsék elő, melyet az állandó munkahelyen dolgozó cigányoknak nyújtanának. A javaslat határozattá válása előtt a meglévő törvényes lehetőségeken belül tovább kell segíteni megyénkben a cigányok letelepítését. Találkoztunk olyan kísérlettel is, mint pl. a sellyei járás építési osztálya olcsó anyagból előállítható kislakásos tervet dolgozott ki. A tervrajz szerint Gilvánfán megkezdődött az építkezés, azonban ez is csak egy újabb, a réginél valamivel jobb cigánytelepet hozott létre. Hatékonyabban segítené a lakáskérdés megoldását, ha az OTP-kölcsönt házvásárlásra is ki lehetne terjeszteni. A megye falvaiban sok eladó ház, pajta, istálló van, melyből átalakítással az új építésnél olcsóbban lehetne lakásokat kialakítani. Egy nagyobb házra és istállóra több cigánycsalád is társulhatna, s a költségek megoszlanának. Gyakori az olyan lakóház és gazdasági épület, melyből 4-5 teljes komfortú lakást is ki lehetne alakítani. Ez a megoldás a belterületen lévő letelepítést is elősegítené. Változtatni kellene azon az elterjedt szemléleten is, amely a cigányok letelepítését csak a saját építkezéstől várja. Szabályozni kellene, hogy az államilag épített lakások, vagy szövetkezeti lakások egy részét kisfizetésű cigánycsaládok kapják, és a lakásigényeket a tanácsok a lehetőségeken belül fontossági sorrend szerint elégítsék ki. (Pl. a vizsgálat során Balogh Istvánné mohácsi cigányasszony megmutatta egyhelyiséges lakását, mely gerendákkal van kitámasztva. Tele ujjnyi és tenyérnyi repedésekkel, s mellette a városi tanács 2310/1963. sz. levelét, melyben értesíti, hogy „jogos igényét időrendi sorrendben kívánjuk figyelembe venni".) Nem adhat a letelepítésre reális alapot, ha csak azt várjuk, hogy éppen a társadalom legnagyobb segítésre szoruló, és legkisebb anyagi tartalékkal rendelkező rétege önerőből építkezzék. Rendezni kellene azt is, hogy a tanácsoknak ne csak házhely-kijelölési, hanem juttatási joga is legyen, mert jelenleg csak az OTP foglalkozhat a házhelyek eladásával. A legnagyobb probléma a letelepítésnél, hogy ennek a gondja annak a néhány tanácsnak a vállára nehezedik, melynek a területén nagyobb számban élnek a cigányok. Ezek a szükséges mennyiségű lakást sehogy sem tudják a községben biztosítani, sőt néhány kivételtől eltekintve házhelyeket is csak a község külterületén tudnak kialakítani. Ez pedig lényeges megoldást nem jelent, csupán azt eredményezi, hogy a községhez közelebb jön létre újabb cigánytelep, mely ugyan egy fokkal jobb az erdei településnél, mégis formájában is csak cigánytelep, s az egy közösségben maradt cigányok nevelése is nehezen oldható meg. A széttelepítés érdekében minden községi tanácsnak vállalnia kellene néhány cigány család letelepítését. Ezért szükséges lenne, egy általános akció lehetőségeit megvizsgálni, mely szerint a cigányok letelepítése az egész megyére kiterjedne, s a terhek arányosan oszlanának meg az egyes tanácsok között. 3. Kulturális helyzet A tanácsülés kulturális vonatkozású határozatainak végrehajtása nyomán sok községben komoly fejlődés tapasztalható, de akadnak olyan községek is, ahol a javulás alig, vagy csak a legutóbbi időben látható.
