Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

ményt a cigányok munkába állításában értük el, különösen a férfi munkaerő alkalmazásában. 1962 júniusában kb. 900 volt a munkanélküli cigány férfiak, kb. 1900 a munkanélküli cigánynők száma. Ez év júniusában a megyei munkaerőmérleg szerint csak 76 a nem dolgozó munkaképes férfiak és 1511 a nők száma. Ezek szerint megyénkben jelenleg 3216 munkaképes férfi közül 3140, és a 2719 nőből 1218 dolgozik. A jelenlegi munkaerőmérleg-rendszer nem tekinthető 100%-osnak, mert az elhelyezések nyilvántartásából - a még gyakori munkaerő-vándorlás miatt - nehéz megállapítani az elhelyezett személyek számát. A megyei mérleg nem tudja követni a munkaviszony szinte naponkénti változását, másrészt az állandó és időszaki munka arányait nem mutatja, és a tsz-ekben történő munkavégzésről sem ad képet. Ennek ellenére a munkaerőmérlegben szereplő adatok és mérőszámok a munkábaállás arányait, főbb tendenciáit viszonylag jól tükrözik. Ezt alátámasztják a járási vb. jelentések és 12 községben végzett ellenőrzés tapasztalatai is. A férfi munkaerő alkalmazása mellett továbbra is probléma a cigány nők munkába állítása. Ez egyrészt sok objektív tényező következménye (pl. a női munkakérők elhelyezésének általános problémája, sok kiskorú gyermek, óvodai és napközi otthoni férőhelyek hiánya stb.), másrészt a munka nélkül lévő cigánynök közt - néhány kivételtől eltekintve - nem is vetődik fel a munkábaállás igénye, illetve a háztartás mellett csak kisebb alkalmi munkákat vállalnak. A megvizsgált községekben csaknem minden családban van egy állandó munkaviszonyban álló dolgozó. Az időszaki munkások zömmel a mezőgazdaságban és a feldolgozó iparban dolgoznak. Az idény végeztével a férfiak egy része a téli fakitermelésben kíván elhelyezkedni, a többieknek és a megkérdezett nőknek konkrét elhelyezkedési terveik még nincsenek. Várható, hogy az idény végén ismét nagyobb elhelyezési problémák lesznek. A cigányok munkába állításának a kérdése azonban az ismertetett fejlődés ellenére sem problémamentes. A munkavállalások mennyiségi mutatói mögött továbbra is fennállnak olyan tényezők, amelyek hátráltatják a cigánykérdés megoldását. Az ilyenirányú megoldatlan problémákból néhányat: Csökkenő tendenciával ugyan, de még mindig tapasztalható, hogy a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak cigányokat, ha mégis felveszik, nem ritka, hogy a legrosszabb munkahelyekre teszik, ahol a fizetése is kevés. Gyakori a 700-1000 Ft-os fizetés. A kisfizetésű munkakörben dolgozó cigány igen nehezen tud jobb beosztásba kerülni, ezt gyakran nem győzi kivárni és munkahelyet változtat. A megvizsgált esetekben a munkahelyüket gyakran változtató cigányok zöme mindig alacsony bérkategóriában dolgozott. Ezt jórészt objektív tényezők okozzák, mint a gyengébb szellemi és fizikai állapot, kisebb kitartás, stb. De tapasztalható még a rossz előítéletekből származó káros megkülönböztetés is. A kereseti lehetőségek miatti vándorlás megakadályozására helyes módszer még nem alakult ki. Néhány kísérletezéssel azonban már lehet találkozni. Ezek még nem mindig vezetnek eredményre, sőt olyan káros hatást is kiválthatnak, amiről a sásdi járási vb. is tárgyalt. (A sásdi járásban pl. ha az erdészet területén lakó cigányok máshol kerestek elhelyezési lehetőséget - mivel az erdőgazdaságoknál keresetük általában alacsony - akkor az Erdőgazdaság retorziót alkalmazott velük szemben.) Egyre több azoknak a vállalatoknak a száma is, amelyek helyesen nyúlnak a cigány problémához, és jó eredményeket érnek el. Pl. Mohácsi Gépgyár, Vízügyi Igazgatóság, különö-