T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 12. (Pécs, 2004)
A települések
nyugat felé vezető út felett. A térképszelvényen a puskaportorony e mezővárostól északkeletre, két kisebb út között feküdt. 4. Bellye a szelvény délkeleti sarkában fekszik. Dárdától másfél, Laskafalu tói 3, Darocztól fél, Kopácstól 3/4 órányira van. Szilárd anyagú épületként említ egy templomot, egy épített sánccal körülvett kastélyt és kertet, és a templom mellett álló még egy fallal körülvett házat. A vízzel kapcsolatban utal Dárdára, ahol a réteken állnak fák. Az erdők rovatában feljegyezték, hogy a helység mögött tölgyerdő van, bokrokkal. E helység és Dárda között az említett erdőben egy puskatorony áll, két őrházzal Darócz irányában. Az erdő szántóföldekkel kevert. A rétek rovatában Kácsfalura, illetve Laskafalu adatára utal vissza, vagyis a rétek vízzel vannak tele. Az utakkal kapcsolatosan megemlíti, hogy az Eszékre vezető postaút a falu végén készített mesterséges gáton halad a hídnál fekvő folyamszabályozó műhöz (Stromwerk) és ez 2200 öl hosszú. A kastély dominál az egész környék, sőt még a gát felett is. A helység egy része a következő szelvényben fekszik - jegyzik fel az utolsó, a megjegyzések rovatában. Áttekintve a szelvény egészét, a többször említett országút az, amely itt domináns szerepet játszik, a négy települést részint érintve, részint erősen megközelítve tart déli irányban Eszék felé. A szelvény más részein nem jelöltek lakott helyet, kivéve Laskafalu és Dárda között az utelágozásnál van egy kocsma vagy vendégfogadó. A Bellye és Dárda között jelölt puskapor- vagy lőportorony meglehetősen elszigetelten áll e településektől északi irányban. E szelvény legfontosabb települése Dárda mezőváros. Ebben a településben, ahol 1192 lakost írtak össze 1784-ben, összesen 17 iparosmestert jegyeztek fel a Descriptióban, akik 9-féle mesterségben dolgoztak. Egy kovács, l-l csizmadia és szűcs, továbbá 3 varga élt ekkor ebben az oppidumban. 3-3 takács és szabó, l-l ács és asztalos, továbbá 3 kádármester szerepel még az iparosmesterek listáján. Értékes információként szerepel még ebben a forrásban az is, hogy e mezőváros lakosai Eszékre járnak anyagot beszerezni, vásározni, de az iparosok helyben is el tudták adni áruikat. 169 Ezt követően rátérhetünk a XII. oszlop következő, 37. szekciójára. Ez északon Bellyével kezdődik, amelyről a hadmérnök itt is leírást ad. Eszerint Dárdától másfél, Laskafalutól 3, Daroztól 1/2, Kopácstól 3/4 órányira fekszik. Csak néhány háza esik ebbe a szelvénybe. A vizek rovatában Dárda, az erdőknél Kácsfalu, és a többi rovatban a Bellyére vonatkozóan előbb leírtakra utal vissza. Bellyén kívül ebben a 37. szelvényben még két falut találunk, a Dráva mellett. A szekció nyugati részen feküdt Kis Dárda, Esterházy Kázmér birtoka. 19 házat és 111 lakost jegyeztek fel benne. Tőle keletre esik „Eugéiius Falu vagy Falva", amely az egykori, a török után kiadott birtoktest első tulajdonosának: Savoyai Jenő nevét viselte. 1784-ben az egykori tulajdonos után az államra háramlott vissza ez a birtok, majd Krisztina főhercegnő tulajdonába került. 28 házat és 176 lakost jegyeztek fel benne a népszámlálók 1784-ben. Korabinszky munkájában Eugeniuschfalwa kis sváb falu Baranya megyében 12 telekkel, a siklósi járásban. Á Bellyei uradalomhoz tartozik, a Duna bal partján fekszik, Eszék várával szemben. A két part között tölgyhidat vertek 1780-ban. Előtte egy hajóhíd volt itt. 170 A Descriptióban Kisdárda és Eugéniusfalu, melyet esetenként - magyar nevén Jcnőfalvának is neveztek - a baranyavári járáshoz tartozott. Mindkét faluban katolikus németek éltek. Jenőfalva katolikusai Bellyéhez, Kisdárda lakosai Dárdához tartoztak. 171 169 T. Papp: Iparosok. 47, 87. o. 170 Korabinszky i. m. 173. o. 171 T. Papp i. m. 33. o.
