Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei

születik, hogy a megürülő lakások terhére % arányban juttatunk lakást cigány családoknak, akkor ezt az 1%-ot kell igénybe venni. Kétségkívül probléma az engedély nélküli bevándorlás, letelepedés. Ez ellen küzdeni kell, de egyetlen módszer lenne, ha az illetékes tanácsok azt határoznák el, hogy helyhez kötik a cigányokat, de a megye területén is az illetékes tanácsok. Ez nem fog könnyen sikerülni, viszont a helyhez kötöttség igen jó módszer lenne, ha valamely szükséglakás-szerű megoldással lakáshoz juttatnánk a cigányokat. Mi utána néztünk és 4 ikres megoldással olcsón építhetünk ilyen lakásokat bontási anyagokból kb. 100. 000 Ft összegből, amely 4 család elhelyezésére lenne alkalmas. Ezt a problémát a jelenlegi holtpontról ki kellene mozdítani. Telek lenne erre, viszont azok az elképzelések, hogy a cigányokra bízzuk ezeket az építkezéseket nem megy, mert nem lehet rájuk bízni. Ilyen épületeket nekünk kell megépíteni a külterületeken, ahol a Széntröszt kijelöl helyet. A bekövetkező nagyarányú bontások során bizonyos anyagok, hulladékok állandóan keletkeznek és ezeket fel lehetne használni erre a célra. Sokkal jobbat tudunk belőle építeni, mint a jelenlegi putrik, azonban ezt az akciót valakinek kézbe kell venni, mert másképp nem mozdul ki a holtpontról, csak ha valami felelős személyt erre rá nem állítunk, aki a cigány albizottsággal karöltve, együttműködve ezt elvégzi. Kovács István elvtárs: A legtöbb cigány család az I. kerület területén él. Velük a különböző társadalmi bizottságok, valamint a rendőrség is rendszeresen foglalkoznak. Elmondja, hogy nem egy esetben a kozármislenyi cigány lakosok közül hatósági ügyben az I. ker. tanácshoz jönnek, ahol ilyen jellegű bizonyítványokat adnak is ki részükre, mert személyi igazolványuk Pécsett lett kiállítva, viszont nem a város területén laknak. Ezeket a kérdéseket rendezni kellene. A kerületi tanácsnak is törekvése a cigány lakosok lakáshoz juttatása, illetve lakásépítéshez való segítésük, azonban a lakosság nehezen fogadja be őket, mivel ők maguk is nehezen illeszkednek be a normális közösségi életbe. Óvodai ellátásukat a gyermekeknek nehéz megoldani, nem utolsó sorban azért, mert a gyermekeket nem küldik óvodába, másrészt a többi szülők nem szívesen veszik, hogy saját gyermekeiket a cigány gyermekekkel kell egy óvodába küldeni. Bedö Pálné elvtársnö: Véleménye szerint tsz. közgyűlés határozata nélkül is lehet a cigány lakosságot foglalkoztatni munkaerőként a termelőszövetkezetekben, mert a tsz-eknek van lehetőségük órabéres dolgozókat is alkalmazni. Nagyobb baj, hogy a tsz vezetősége is idegenkedik ezeknek munkába állításától. Pedig van nem egy példás cigány család, akik szorgalmuk, munkájuk által jelentősebb jövedelemre, családi házra tettek szert. Egyet lehet érteni Gócz elvtárs azon javaslatával, ami szerint a cigány lakosok részére szükséges állami segítéssel lakásokat építeni, ami viszont nem jelentheti elszigetelésüket. OTP hitellel történő családi ház építés nehéz a részükre, mivel OTP kölcsönt nem igen kapnak. Ugyanis nehezen találnak jótállót, másrészt mivel nincs rendszeres munkahelyük, ezeket a kölcsönöket nem folyósítják részükre. Azért nem utolsó sorban arra kell nevelésük során törekedni, hogy állandó munkavállalók legyenek és általában azonos üzemekben. Vörös Károly elvtárs: Hangsúlyozza, a vállalatoknál is el kell érni, hogy a munkahely üresedés esetén cigány származású lakosokat is alkalmazzanak és ilyenkor ne a munkahely megüresedés legyen vitás, hanem a munkába állítás körülményei legfeljebb. Tehát feltétlenül ezen az állásponton kell lenni a vállalatok igazgatóinak is és nem szabad, hogy különbséget tegyenek a megfelelő munkakörben történő alkalmazás esetén cigány és nem cigány származású munkavállaló között.