Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa üléseinek jegyzőkönyvei

tok megoldásához, amit a beszámoló is tükröz, azonban ezt a tájékoztató jelentést a tanácstagság részére a felvetett kérdésekkel ki kellett volna egészíteni. Gavallér Györgyné elvtársnö: Ha valamilyen célkitűzés megvalósításáért harcolunk, akkor lelkesedés tölt el bennünket, és ez megmutatkozik az albizottság munkájában. A múlt rendszer hibája az, hogy a Majális téren 26 család embertelen körülmények között él, akik életkörülményeiknek megváltoztatása az eddigieknél nagyobb gondja kell legyen az érdekelt szerveknek. Ez nemcsak gazdasági és társadalompolitikai feladatunk, hanem az ehelyütt élő cigányság, a városba érkező idegenek előtt is rossz benyomást kelt, amelyből a belföldiek a város vezetésére, a külföldiek pedig a társadalmi körülményekre vonnak le nem éppen kedvező következtetést. Nekünk ezeket az embereket fel kell emelni, de kevés a bizalom. Ok nagyon hálásak azért, ha törődnek velük, ezt tapasztalatból mondja. Vannak, akik csak azt nézik, hogy a cigányok a fizetés után kiülnek a Hősök terei italbolt elé és ott isznak, rendetlenkednek, azonban nem látják azt, hogy ezt más magyar ember is megcsinálja. Nagy részük írástudatlan, kb. 400 család él ilyen embertelen körülmények között, ezek közül kb. 100-nak lakása van. A Pipacs utcában vannak rendes házaik. A Füzes dűlőben is laknak, ezekkel kevesebbet foglalkoztunk, fertőzött kútjuk van. A Majális téren 26 család él, az emberek 80 %-a munkaviszonyban áll, sok a bányász közülük. Azok, akik üzemben dolgoznak, öntudatossá váltak és igényeik vannak. A probléma a munkahely, lakás és iskoláztatás. A legfontosabb a munkalehetőség. Azonban a vállalatok idegenkednek ezek felvételétől. Egyesek nem értik meg, hogy ezeknek az embereknek is munka kell. Kilincseltem én magam is több munkahelyen a cigányság érdekében eredménytelenül. A bányánál is vannak olyan helyek, ahol elzárkóznak a cigányok felvételétől, mint pl. a Széchenyi akna és Pécs-bányatelep. A lakásprobléma a másik nagyon nehéz kérdés. Az iskoláztatással kapcsolatban pedig csak annyit kívánok mondani, hogy a pedagógusok is nagyobb türelemmel legyenek ezek iránt a gyerekek iránt, akiknek még arra sincs lehetőségük, hogy a leckéjüket nyugodt körülmények között megírják. Hücker Ferenc elvtárs: Egyetért a beszámolóval, néhány kiegészítő gondolatot fűz hozzá. Hangsúlyozza, a cigány származású lakosság fennálló problémáinak megoldását nem szabad elhanyagolni, de nem szabad nemzetiségi kérdést csinálni belőle. Elmondja, hogy az Uránbányánál mintegy 80 cigány dolgozik, akikkel meg vannak elégedve. Közülük legalább 30 cigánynak ajánlottak fel rendes lakást, akik 5-6 éve dolgoznak a vállalatnál, de nem jönnek be családjukkal a városba lakni, pedig keresetükből nagyon szépen tudnának itt is élni. Meglátása szerint a cigány asszonyoknál van a nagyobb probléma, mert őket a legnehezebb meggyőzni a városba-költözés előnyeiről. Ezen a téren különösen a Nőtanács segítségét kell kérni. Az elmondott esetek is azt bizonyítják, hogy a mi társadalmunk erejéhez mérten igen is igyekszik a cigányság alapvető problémáin segíteni, anyagi és kulturális felemelkedésüket biztosítani, azonban ez nem mindig jár eredménnyel, sokszor maguknak a cigány származású dolgozóknak ellenállása miatt. Azért a maga részéről nem ért egyet Gavallér elvtársnő hozzászólásának azon részével, amelyben azt igyekezett hangsúlyozni, hogy keveset törődünk a cigány lakosság gondjaival, problémáival. Maga a tanácsülés napirendi anyaga is azt bizonyítja, hogy törődünk velük, foglalkozunk gazdasági és kulturális felemelkedésük lehetőségeinek biztosításával.