Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1950-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 10. (Pécs, 2003)

A Baranya Megyei Tanács testületi üléseinek anyaga

autóbuszhálózatba. Mindegyik községben van szilárd burkolatú járda. Vízhálózattal ellátott a nemzetiségi községek lakosságának 23,2%-a (megyei: 22,4%) csatornahálózattal pedig 2,0% (megyei: 3,4%). A községekben lévő szolgáltatások színvonalát nagymértékben meghatározza a kisiparosok száma. A nemzetiségi községek kisiparosokkal való ellátottsága az adott járás szintjén mozog általában. Annál valamivel jobb a mohácsi járásban, lényegesen rosszabb a sásdi járásban. Az utóbbi három évben a kisiparosok száma megyei szinten 218 fővel ( 10,1 %), a nemzetiségi községekben csak 19 fővel (2,4%) emelkedett. Ennek ellenére az 1000 lakosra jutó kisiparosok száma a nemzetiségi községekben 12,7, magasabb a községi átlagnál (11,2). A kereskedelmi bolthálózat fejlettsége nagymértékben függ a település nagyságától. A nemzetiségi községek döntő többsége alapvető ellátási körzetnek minősül, vegyes élelmiszerboltokkal és vendéglátó egységekkel. Kereskedelmi alközpontnak minősül 12 község, ahol szakboltok is vannak. Néhány községben együtt van az italbolt és vegyesbolt. A nemzetiségi községek kereskedelmi hálózatának mutatói valamivel a községi átlag alatt vannak. Az egy boltra és egy vendéglátó egységre jutó lakosok száma kb. 50 fővel magasabb a községi átlagnál. (Nemzetiségi községek: 327 és 459, községek összesen: 276 és 406). Alacsonyabb a bolti eladók és a forgalom aránya is. Az 1000 lakosra jutó kereskedelmi alkalmazott a nemzetiségi községekben 11,3 fő, az eladási forgalom pedig 8 289 000 Ft, míg a községi átlag: 14,7 fő, illetőleg 9 557 000 Ft. Az élelmiszerforgalomban azonban alig van eltérés. Gázcseretelep van a községek 95%>-ában (községi átlag 72%), háztartási tüzelőolaj beszerzési lehetőség 54 településen. A kereskedelmi alkalmazottak általában beszélik a nemzetiségi nyelvet. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző 1600 tanulója közül jelenleg 100 fő beszéli a németet, 50 fő a szerb-horvát nyelvet. A 82 nemzetiségi községből egyharmad egyúttal orvosi székhely is. Az egy körzeti orvosrajutó lakosok száma 2249 fő, alig magasabb a községek átlagánál: 2214 fő. Az 1000 lakosrajutó védőnők és a körzeti betegápolók száma pontosan egyezik a községi átlaggal, a gyógyszertárral, bölcsödével, fogászati szakrendeléssel való ellátottság jobb, mint a községi átlag. A 19 öregek napközi otthonából 7 nemzetiségi községekben van. Szociális otthonokkal legjobban ellátott a mohácsi járás. Mindkét intézménytípusban jelentős a nemzetiségiek aránya. A gondozónők nagy része beszéli a nemzetiségi nyelvet. A kiépülő szociális gondozónői hálózat több mint a fele a nemzetiségi községekben van. A lakosság lakásviszonyai összefüggésben vannak az életszínvonal alakulásával. A falusi népesség döntő többsége személyi tulajdonában lévő házakban lakik. A falusi házak 84,8%-a személyi tulajdonban van megyénkben. A németeknél és a délszlávoknál az arány ennél magasabb (93,8%>, délszláv: 97,0%). A nemzetiségi lakosság lakáshelyzete jobb a megyei átlagnál: kisebb a laksürüség, kedvezőbb a lakásnagyság. A falusi lakások 30%-a egyszobás, 50%-a kétszobás, 20%-a három, vagy több szobás. A német lakosságnál lényegesen kevesebb az egyszobás ( 18,7%) és több a három és több szobás lakás (25%). A délszlávok lakáshelyzete kedvezőtlenebb: az arány az egyszobás lakások felé tolódik el (35,3%). A lakások felszereltsége, komfortossága nemcsak a lakók igényével, anyagi helyzetével függ össze, hanem a település kommunális ellátottságával is. Általában a németeknél a lakások felszereltsége meghaladja a megyei átlagot. Több a komfortos és félkomfortos lakás: 22,9%> (községi 17,8%) és kevesebb a komfort nélküli: 77,1% (községi 82,2%). Különösen így van ez a palackos gázzal, vízvezetékkel, házi csatornával való ellátottságban. A délszlávok lakásai gyengébben felszereltek.