Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1950-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 10. (Pécs, 2003)

A Baranya Megyei Tanács VB Szervezési és Jogi Osztályának iratai

kérdéseket, avagy a nagy megkötöttségekkel járó és egyre nehezebbé váló gazdálkodást. Jellemző az is, hogy a nemzetiségi középiskolákban -de más középiskolákban is - végzettek felsőfokú intézményekben tanulnak tovább, vagy városokban helyezkednek el. Szülőfalujukbanjobbára azok maradnak és keresnek munkát, akik valamilyen - családi, lakás, közlekedési nehézségek, stb. miatt nem kívánják, vagy nem tudják elhagyni lakóhelyüket. Kevés említés esik és esett eddigiekben arról, hogy a nemzetiségek által lakott falvakban a tanácstagok nagyobb része, az elöljárók döntő többsége nemzetiségi származású. Ok jól beszélik anyanyelvüket. Összekötőként jelentős szerepet vállalnak az állampolgárok és a tanácsok hivatali szervezete között. Gyakran keresik fel a választók az elöljárókat, azokat, akik az adott község, közösség, család, vagy egyéni gondját, a megoldásra váró feladatokat, igényeket továbbítják. A községek lakói és elöljárói között igen jó a kapcsolat. A probléma felvetések, egyes ügyek elintézésének kérése rendszerint anyanyelven történik. Ilyen esetekben ugyanis az elöljárót nem tekintik hivatalos személynek, hanem olyan általuk választott képviselőnek, akihez bármikor, bármilyen ügyben fordulni lehet. Ezek az elöljárók többségében közmegbecsülésben részesülő tisztességes, a falvakban maguknak elismerést szerzett polgárok. A megyei tanácsrendeletben előírt nemzetiségi nyelv használat nem vált gyakorlattá. A felmérésbe bevont tanácsokon nem nyitják meg és nem is zárják a testületi üléseket nemzetiségi nyelven. Még azokban a községekben sem teszik ezt, ahol a tanácselnök maga is nemzetiségi. A miért kérdésre azt válaszolták, hogy ne írjuk elő számukra, hogy mikor beszéljenek magyarul és mikor anyanyelvükön. Az alkalom dönti el, hogy mikor milyen nyelven szólnak. Több tisztségviselő tett arról említést, hogy a körülmények határozzák meg és nem az előírások a rendelet alkalmazását. Jelezték, ha úgy kívánja az ügyintézés, a személyes tárgyalás, akkor váltakozva, hol magyar, hol anyanyelven történik a tárgyalás. Gondként említették meg, hogy esetenként gondot okoz az igazgatásban használatos szaknyelv, kifejezések és fogalmak, szavak ismeretének a hiánya. A példák sokaságát említették annak igazolására, hogy célszerűbb a magyar nyelven való közlés, mert azt jobban értik. A hirdetmények és közlemények ismertetésénél a fentiekhez hasonló nehézségeket jeleztek. Nem találtunk olyan tanácsot, ahol a hivatalos közlemények anyanyelven kiadásra kerültek volna. Néhány községben (Hímesháza, Felsőszentmárton) tájékoztattak arról, hogy ünnepségekre, rendezvényekre küldenek kétnyelvű meghívókat. A családi szertartásokat (esketés, névadás, temetés) az érdekeltek kívánságának és kérésének megfelelően rendezik. Minden tanácsnál van olyan vezető, ügyintéző, aki rendelkezik a szükséges képesítéssel és nyelvismerettel. A nemzetiségi nyelvű családi események megrendezésével ez évben foglalkozott a bizottság. Az előterjesztés és az elhangzott felszólalások kellő ismereteket nyújtottak a kialakult gyakorlat teljes megismeréséhez, elegendő tájékoztatást adott a helyzet valós értékeléséhez. Összességében megállapítható, hogy a nemzetiségi nyelv használata Baranya megyében a helyi tanácsoknál nem ütközik akadályokba. A tanácsi vezetők és ügyintézők nem szorgalmazzák az anyanyelv használatát az ügyintézés során. Az anyanyelven történő ügyintézés, családi ünnepeken való közreműködés személyi feltételei biztosítottak. Nem sikerült még elérni, hogy a tanácsi hirdetményeket, közleményeket nemzetiségi nyelven is közzétegyék. Nem történt előrelépés a testületi ülések anyanyelven történő megnyitása és zárása területén.