Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1950-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 10. (Pécs, 2003)
A Baranya Megyei Tanács VB Szervezési és Jogi Osztályának iratai
kor olyan új kifejezések, fogalmak használata szükséges, amire megfelelő anyanyelvi szó nincs. Talán ezért kerülik ilyenkor az anyanyelven történő felszólalást, véleménynyilvánítást. A helyi tanácsi tisztségviselők tájékoztatása szerint megállapítható, hogy azok a magyar nyelvet nem ismerő, vagy rosszul beszélő ügyfelek, akik bármilyen elintézésre váró üggyel keresik fel a tanácsokat, dolgavégezetlenül nem mennek haza. Felméréseink bizonyítják, hogy minden apparátusban dolgozik olyan tisztségviselő, vagy ügyintéző, aki érti az adott tanácshoz tartozó nemzetiségiek nyelvét. Abban a községben, ahol a nemzetiségek aránya magasabb, ott a községi tanácsokban dolgozók között is nagyobb a nemzetiségiek aránya. Kiemelhető ezek közül Mecseknádasd, Hímesháza, Villány, Felsőszentmárton, Babarc. E helyeken - és az itt fel nem soroltakon kívül is - nagy figyelmet fordítanak a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdítására, illetve biztosítására. Több tanácsnál nemcsak anyanyelvi szinten beszélő dolgozó van, sok tanácselnök, VB-titkár beszéli az irodalmi nyelvet, többen jártak közülük nemzetiségi középiskolába. A nemzetiségi nyelvet beszélő vezetők (tanácselnökök) utánpótlása elsősorban a választások eredményétől függ. Az eddigi jelölések, választások az érvényben lévő személyzeti munkával összefüggő párt- és kormányhatározat előírásai szerint történtek. A hármas követelménynek megfelelő (politikai, szakmai alkalmasság, vezetőkészség) személyek megválasztására történtek javaslatok. Természetesnek fogadható el, ott választottak nemzetiségi tanácselnököt, ahol nagyobb számban élnek nemzetiségiek.(Bóly, Villány, Mecseknádasd, Hímesháza, Geresdlak, Lippó, Szederkény stb.) A választások eredményeként megállapítható az is, hogy a nemzetiségi területen működő tanácsok eredményes, vagy kifogásolható működése nem a tanácselnök nemzetiségi hovatartozásának függvénye. Az újonnan választott nemzetiségi tanácselnökök jól dolgoznak, és jó az is, hogy a nemzetiségi területen megválasztott magyar anyanyelvű tisztségviselők tevékenységei is eredményesek. (Felsőszentmárton, Pécsvárad, Újpetre, Szalánta, Nagykozár, Olasz, stb.) A helyi tanácsok VB titkárainak személyi összetétele a nemzetiségek lakta községek összetételéhez kevésbé igazodik. Ezt nem is lehet gyakorlatilag megvalósítani. A részükre előírt pályázati rendszer, képesítési követelmény, munkáltatói jogkörök körüli megkötések teszik nehézzé azt az elképzelést, hogy a nemzetiségi területre csak nemzetiségi vb titkár kerüljön kinevezésre. Ennek ellenére az érintett tanácsok 17%-ánál /6 tanácsnál) nemzetiségi vb titkár irányítja a szakigazgatási munkát. E kívánalom sikeresebb teljesítését a szakképzett VB-titkárok hiánya okozza. A meghirdetett álláshelyekre alig van, vagy egyáltalán nincs pályázó. Ez problémaként jelentkezik valamennyi tanácsnál. Az ügyintézők nemzetiségi összetétele egyenes arányban van a tanácsi székhely község összetételével. Természetszerű, hogy Felsőszentmártonban a tanácsi apparátusba horvát anyanyelvű dolgozót neveznek ki, Bolyban, Mecseknádasdon, Pécsváradon, Villányban, Somberekén, Nagynyárádon többségében a német nyelvet beszélők alkalmazására kerül sor. Az ügyintézők kiválasztását és alkalmazását meghatározza a munkaerő kínálat. Kisebb községekben nehezebb, nagyobbakban általában könnyebben található olyan munkaerő, aki hajlandó a tanácsi apparátus bérezését jellemző alacsony fizetésért az apparátusban elhelyezkedni. Bonyolítja még a községi ügyintézői állománycsoportba tartozók felvételét, hogy az apparátusba nem „átlagos" ügyintézőt, hanem igazgatási előadót, gazdálkodót, vagy éppen adóst keresnek. Az esetek nagyobb részénél az éppen üresen lévő álláshelyre más-más okok miatt nem jelentkeznek. Nem vállalják az igazgatással összefüggő kényes
