Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1945-1950 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 9. (Pécs, 2002)

III. A német lakossággal szembeni intézkedések

Ebben a kényszerhelyzetben az egyedül lehetséges megoldást választottam. Megkértem a járási politikai rendőrséget, hogy állapítsa meg a német fasiszták névsorát. Véletíenül ezen a területen a politikai rendőrség akkori vezetői nem odavaló emberek, azaz helyileg érdektelenek voltak így e feladat elvégzésére személyileg alkalmasak voltak. Megkönnyítette a politikai rendőrség munkáját az is. hogy a Bund pécsi irodájában a Kommunista Párt megtalált egy sajnos hiányos listát. Ez volt a kiindulási alap. Ezt, a kérdést legjobban ismerő személyeknek, azaz maguknak az ebben szereplő Bund tagoknak a kihallgatásával egészítették ki. A politikai rendőrség e névsor alapján közölte velem, hogy egy községben hozzávetőleg mekkora terület és hány ház áll rendelkezésemre. Ehhez mért számban telepítettem be az elhelyezésre váró magyarságot. E magyarság megalakította azután az új földigénylő bizottságot s a rendőrség által készített lista szerint benyújtotta a kobzási javaslatokat. Kétségtelen, hogy szabály szerint először ki kellett volna mondani a kobzást, s csak azután lehetett volna a betelepítést tényleg végrehajtani. Itt a kobzások kimondása, azaz a betelepítés törvényesítése utólag történt meg, tehát volt egy kétségtelen időbeli eltérés. E megoldást azonban az előbb említett okokon kívül elkerülhetetlenné tette a telepítés végrehajtásának időpontja is. Az igen gyenge őszi vetések után a tavaszi munkák kellős közepén történt meg a telepítés. Ha más módszereket alkalmazunk, termelési zavarok jelentkeztek volna. A kobzásra javasolt bundusok akárhogy parancsoltuk volna is. abbahagyták volna a munkát, sőt elrejtették, eladták volna felszerelésüket és állatállományukat is. Nem lett volna telepesek hiányában senki, aki a munkát átvegye. A termelésben keletkező zavarokat nem tűrték volna el az orosz hatóságok sem. így az volt előttem: végrehajtsam-e a telepítéstúgy. ahogy lehet, vagy ne tegyek semmit? Én az előbbi megoldást választottam. A mezőgazdasági munkálatokban nem is volt seimni fennakadás. Sőt, a már azelőtt is, pusztán a földreform rendelet hatása alatt ímmel-ámmal megművelt földeket, a telepesek azonnal megdolgozták. Kiadtam az utasítást, hogy nem törődve azzal, hogy a föld kié, vagy kié lesz, minden megmunkálható földet dolgozzanak meg. Meg is tették. Volt község, ahol 800 hold szántatlan földet találtak a határban s ma nincs szántatlan föld egy barázda sem. Általában abban a huszonöt községben megmunkálatlanföld nagyon kevés maradt, talán az egy Bátaszéket kivéve, ahol a magyarság kisebbségben van, s ahol kiszekírozásukra. mint később ismertetni fogom, a legféktelencbb ellenakció folyik. Mint láttuk, a politikai rendőrség által szolgáltatott névsor a gazdaságoknak körülbelül 35, a német lakosságnak pedig 42%-ára vonatkozott. Utólag a magyar telepesek révén bizonyos fokig ellenőrizni tudtuk, vájjon a névsor helyes volt-e? Néhány községben pincékből, padlásokból szalmazsákokból Bundus irattárok kerültek elő. Ezekből láttuk, hogy a végrehajtott akció nagyjában és egészében nemcsak igazságos, hanem rendkívül hiányos is volt. Igen sok Bundtag kimaradt a kobzási javaslatokból. Ezekben a községekben most már az. alakszerűségek legszigorúbb megtartása mellett a bizottságok pótjavaslatokat terjesztenek elő. Az akció hiányosságát bizonyítja az 1939-ben titkos szavazással végrehajtott képviselőválasztás is. Ezen a választáson a bonyhádi kerületben 2000 zsidó szavazatot figyelmen kívül hagyva 13.000 szavazatból 12.000 Mühl Henrikre, a Bund jelöltjére esett. Mindössze 1.000 volt a magyares magyarhű szavazatok száma. Ha egy-két elenyésző számú sérelem mégis esett, annak mint láttuk, az ottani lakosság