Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1945-1950 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 9. (Pécs, 2002)

III. A német lakossággal szembeni intézkedések

I. A telepítés statisztikai képe. Az említett huszonöt bonyhádvidéki községben végrehajtottuk a földreform rendelet 4-6 §-ait. Elkoboztuk a Volksbund tagok és bebizonyítottan fasiszta németek mezőgazdasági javait. E 25 községben a „Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai" című 1935-ös statisztikai kiadvány szerint kereken 12.000 gazdaság volt. A földigénylő bizottságok ezek közül eddig 4.400 gazdaság ellen nyújtottak be kobzási javaslatot. A kobzást a vármegyei Földbirtokrendező Tanács 4300 esetben ki is mondotta. E községek területe 74.000 kat. hold. Ebből 5500 hold erdő, azaz a földreform rendelet szerint állami vagy közösségi tulajdon. A megmaradó 69.000 holdból 30.000 holdat koboztak el és 39.000 hold maradt a régi tulajdonosok kezén. E községek közül 23 kisebb községben 25.000 lakosból 22.000 volt német és 3.000 magyar. Két nagyobb községben, Hogy észen és Bátaszéken 7.000 német és 4.000 magyar élt. A 4.400 kobzásra került gazdaság tulajdonosainak helyére 2.5000 magyar családot telepítettünk be. A lélekszám szerinti pontos összeírás még nem történt meg, számításaim szerint azonban a betelepített magyarok és a kobzásra kijelölt németek lélekszáma nagyjában megegyezik. Ennek az a magyarázata, hogy a németeknek egy-két gyermekük van, a betelepített magyaroknak pedig adagosán öt, vagy hat. Van azonban igen sok köztük nyolc, kilenc gyermekes család is. A betelepített magyarok 90-95 %-a bukovinai származású. A többi a legújabb események következtében Horvátországból és Bácskából érkezett menekült. Tennészetesen a helybeli magyar lakosság a telepesekkel teljesen azonos módon szintén juttatásban részesül. Ezek szerint vagyoni erőben és a gazdaságok számában a németség ma még valamivel erősebb, lélekszámban azonban a magyarság a bundusok figyelmen kívül hagyásával ma is kicsiny többségbe került. Ez a többség a nagy szaporaság következtében igen gyors tempóban növekedni fog. Röviden összefoglalva az eddig végrehajtott telepítésnek ez az összefoglaló képe. A közölt számok nem véglegesek és kikerekítettek. II. A Volksbund-listák rekonstruálása. Az első rendkívüli nehézséget annak a megállapítása okozta, hogy kik a Volksbund tagjai? A listákat gondosan elrejtették. A helyi szerveknek nem a Bundusok kiadása, hanem minél több ember megmentése a célja. A régi földigénylő bizottságok, a Nemzeti Bizottságok, községi elöljáróságok természetszerűen a helyi lakosságból alakultak meg. Közülük valók a községibíró, a jegyzők, papok, tanítók és általában az intelligencia nagyobb része is. Belőlük alakultak természetszerűen a pártok is. A különféle szervekben és pártokban vannak egykori Bund tagok is. Aki nem tagja a Bundnak az is érdekelt. Mindenkinek van egy rokona, sógora, szomszédja, vagy sok évtized óta vele együtt élő jóismerőse, akit a rendelet érint. Emberileg természetes és elkerülhetetlen, hogy ezek az emberek, ezek a szervek, ezek az alakulatok a törvény végrehajtása helyett a hozzájuk közelálló, velük régóta együtt élő személyek megmentésére törekedtek. Ha ezt a magatartást meg is értjük, a politikai következmények érvényesülését nem engedhettük meg. Az országos földbirtokrendező tanács nagyon helyesen fel is oszlatott minden német községben minden földigénylő bizottságot. Jelentésem végén fogok rámutatni arra. hogy ugyanezt kell megtenni minden más helyi szervezettel is. A telepítésre váró és idegenből jött magyarság természetszerűen megérkezésének a pillanatában szintén tájékozatlan abban a kérdésben, hogy ki is volt hát tulajdonképpen a Bundnak a tagja?