Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1945-1950 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 9. (Pécs, 2002)

II. Pécs város és Baranya megye Nemzeti Bizottságának állásfoglalásai

most is lehetőség van arra, hogy ezt a sérelmes intézkedést mielőbb megváltoztassák. Felterjesztésünk 3 főbb kategóriára oszlik. 1. aki 1940 óta szakszervezetnek tagja volt, 2. valamely demokratikus párt tagja volt, 3. nemzethű magatartásukkal szemben üldöztetést szenvedtek. Ha egy ilyen igazolást a vidéki pártközpont által kiállított igazolvánnyal kérte valaki a Nemzeti Bizottság előtt felmentését, akkor azt figyelmen kívül hagyták. A vidéki pártközpont által kiállított igazolás nem volt elég, hanem az országos központ által kiállított igazolvány volt a helytálló. Ha a községi elöljáróság igazolta, hogy az illető súlyos üldöztetést szenvedett a Volksbund által, azt teljesen figyelmen kívül hagyták. Ennek a kitelepítő bizottságnak a tagjai mind telepesekből állanak, de fogalmuk sincs arról, hogy ezután mi történhet a faluban. Meg sem hallgatták mentségükre felhozott indokaikat, igazolásaikat figyelembe sem vették, csak vagonokba rakták és elszállították őket. Volt egy család Ujpetre községben, kik nemcsak földműves, hanem terménykereskedéssel foglalkozó emberek voltak, annak idején a németek összeverték az embert és fiait és egész családját. Most azonban valaki ellenség mutatkozott a faluban, feljelentette őket és a mentesítő bizottság mégsem vette figyelembe a nemet éra alatti szenvedéseiket és üldöztetéseiket. Hiába hivatkozott bizonyítványokra meg sem hallgatták, a magyarságukért és hazafiasságukért üldöztetést szenvedett hű svábokat. Én nem szégyenlem ezért magam, ha az lesz az egyöntetű vélemény, hogy sváb mentő vagyok, én csak az igazságnak szolgálok és a becsülettel és hűséggel hazáját szerető és szolgáló nép érdekében s/álltam mindenkor síkra. Lássa be a Nemzeti Bizottság, hogy a kitelepítés tarthatatlan, kérem ez indítványom elfogadását és felterjesztését a belügyminiszterhez: Követeljük az összkormánytól, hogy függessze fel ennek a rendeletnek a végrehajtását és új végrehajtási rendeletet dolgozzon fel, amelyben a három főbb pont, melyet már előbb említettem benn foglaltassék. Úgy érzem, hogy szocialista, demokrata és humanista vagyok és kérem a Nemzeti Bizottságot, hogy legyen ő is az. Kérem javaslatom, vagyis indítványom elfogadását. K e r t é s z dr. főispán: Meg vagyok győződve arról, hogy e felszólalások semmiféle eredményre nem fognak vezetm. Kötelességem magammal szemben minden lehetőséget elkövetni, hogy az igazság érvényre jusson. A sváb kérdés elbírálásánál csak az lehet az irányadó szabály, hogy aki bűnös az egyénileg bűnhődjön és meneküljön, a bűntelen pedig védelmet kapjon. Ennek megvalósításáért mindig harcolunk. Érdekünk, hogy megmentsünk olyan svábokat, akik be tudják bizonyítani a magyarsághoz való hűségüket és ragaszkodásukat. Azonban nem az. érdekes, hogy megmentsünk olyan svábokat, akik bizonyítani tudják a magyarsághoz való hűsegüket, mert összeköttetéseik vannak a kitelepítési vezetőséggel. Előttünk csak még egyszer mondva az a jelszó van, hogy aki bűnös az bűnhődjön és meneküljön, az ártatlan pedig védelmet kapjon, Ismertetek egy levelet, melyet a főispán úrhoz Ivándárda községből 1944. június hó 10-i sorozás alkalmából intéztek. A sorozó helyiségben megjelent kb. 50 magyar ember. A nemzeti zászló alatt gyülekeztek az utcán cs úgy vonultak fel. Ezen tettükről a csendőrség igyekezett lebeszélni az embereket. De ez sikertelen volt. A német százados, ki a sorozást vezette le beszédet intézett az emberekhez, melyben elmagyarázta, hogy nincs többé önkéntes, vagy nem önkéntes sorozás. Az emberek mellén ott díszelgett a „hűséggel a hazához" jelvény. A német száza-