Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

VI. Összbenyomásaim a vármegyeházán tartott értekezleten és a meglátogatott községekben szerzett tapasztalataim alapján. 1. Baranyavármegye főispánja és alispánja, valamint az összes járási főszolgabírák és községi jegyzők - ami természetes is - a legnagyobb lelkiismeretességgel örködnek afölött, hogy a németség a magyarsággal továbbra is több évszázados hagyományokhoz képest egyetértésben éljen és ez különösen a mai súlyos közéleti viszonyok mellett minden körülmények között biztosíttassék. Ennélfogva Baranyavármegye közigazgatása minden szélsőséges nemzetiségi mozgalmat csírájában megfojtani igyekszik, tekintet nélkül arra, vajon az külföldi alldeutsch agitációra, vagy pedig nyelvrendeletek végrehajtásával kapcsolatban indul meg. Emellett az igen könnyen megérthető eljárás mellett a vármegye vezetősége és közigazgatása nem zárkózik el az elől, hogy a tényleges konkrét bajok és kívánságok administrativ úton ne orvosoltassanak. Erre vonatkozólag a legnagyobb készséggel találkoztam. Baranyavármegyei tapasztalataim még inkább meggyőztek arról, hogy a nyelvrendeletek, melyeket messzemenő rendelkezéseinél fogva annak idején megészrevételeztem, a gyakorlatban végrehajthatatlanok és azok az alldeutsch agitáció folytán egyrészt a német lakosság körében, másrészt a német nép és annak vezetői és a hatóságok között állandó súrlódásokat és összeütközéseket fognak maguk után vonni. 2. A baranyavármegyei eddigi tapasztalataim alapján még inkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a német lakosság kultúrszükségleteit a magyar nemzeti közélet keretein belül, a közigazgatási és tanügyi hatóságokkal egyetértőleg, a fennálló magyar gazdatársadalmi, szövetkezeti és kultúrszervezetekben kell kielégítenünk. Igen rossz szolgálatot tesznek a német lakosságnak azok, akik a radikális irányzatot szélsőséges agitációs eszközökkel, ha kell, a közigazgatási és tanügyi hatóságok ellenére és az azokkal való összeütközés kockáztatásával akarják a német lakosságra ráerőszakolni. 3. A katholikus papság nem azonosítja magát a „Sonntagsblatt" német nemzetiségi irányzatával és végtelenül fájlalja, hogy a német községekben keresztény, katholikus cégér alatt folyik az alldeutsch vizekre evező német iskolaügy mozgalom. 4. A német lakosság hazafias érzülete kétségen felül áll, magyarul épp úgy beszél, mint németül. Az ilyen nép körében a szélsőséges nemzetiségi irányzat, még ha „Deutsche Volksschule", „Los von Rom" jelszó alatt is indult meg, nem fog gyökeret verni. 5. Hazafias irányzatú, tárgyilagos és minden gyűlölettől mentes hetilapra legsürgősebben szükség volna. A katholikus papság kérte, hogy a „Sonntagsblatt" helyett más keresztény és hazafias irányú hetilap adassék ki. Ezt a kérdést a „Neues Politisches Volksblatt"-nak tervbe vett átvételekor igyekszünk megoldani, 6. Az iskolakérdést illetőleg a meglátogatott községekben konkrét panaszt nem terjesztettek elő. A közvetlen és fesztelen tárgyalások alkalmával több ízben figyelmeztettem az egybegyűlteket, hogy kívánságaikat okvetlenül terjesszék elö. Az értekezlet után folytatott megánbeszélgetéseknél is alkalmat adtam a kérelmeknek közvetlen előadására. Ezt kötelességszerűen megtettem, de kívánságokat és panaszokat nem erőszakolhatok a lakosságra, amint ezt egyes alldeutsch agitátorok zugkocsmákban megtenni szokták. Szeretem és becsülöm én is a derék német lakosságot, dolgozom, küzdök és meghozom én is a legnagyobb áldozatokat érte. de kalandormozgalmakat én nem támogathatok.