Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

kátolyi lakos, - akiről feltehető, hogy Budapesten augusztus hó 21-én megtartott pángermán gyűlésen részt vett, mert abban az időben Budapesten tartózkodott - hetenkint kap Romániából és Csehszlovákiából lapokat. A Romániából részére küldött 2 drb. Deutsche Tageszeutungot és a Csehszlovákiából küldött Deutsche Stimmen egy példányát szíves betekintés végett tisztelettel bemutatom. Tekintettel arra, hogy az említett lapokat először csak szeptember havában kapta nevezett, feltehető, hogy a hivatkozott pángermán gyűlésen kapcsolatokat szerzett a romániai és a csehszlovákiai pángermánsággal és e lapok útján tájékoztatják az ottani pángermán mozgalomról az itteni svábságot. Nevezett a lapokra a püspökszenterzsébeti körjegyző jelentése szerint elő nem fizetett, tiszteletpéldányként sem küldik, mert ilyen feltüntetés nincsen. Nevezett már harmad ízben kapja ezen lapokat s így joggal feltételezhető, hogy csakis a pángermán központi szervezet útján juthatott hozzá. A püspökszenterzsébeti körjegyző jelentése szerint az utóbbi hónapban egy bizonyos pángermán hangulat észlelhető Püspökszenterzsébet községben is. Kátoly Községben ugyanis a svábság vezetője Haffner Imre, aki valószínűleg még ki nem derített agitátiót fejt ki olyképpen, hogy a kátolyi svábság a püspökszenterzsébeti svábsággal a mezőkön keresi az érintkezést, mert a két község határos egymással, sőt a kátoly iáknak Püspökszenterzsébet község határában is vannak ingatlanaik Pécsvárad, 1937. október hó 11. Bátsmegyey s.k. főszolgabíró A pécsegyházmegyei főtanfelügyelőtől. 2929/1937. sz. Méltóságos Főispán Úr! Szíves tudomásvétel végett az alábbiakban közlöm a villányi plébánia hivatal f. évi szeptember 27-ikén, 263. szám alatt kelt és hozzám intézett következő jelentését: „ Tegnap egy nagy kék berlini autóbusz robogott községembe 33 németországi vendéggel, akik "wirtschaftliche Studienreise" ürügye alatt szálltak itt ki. Nem célom itt leírni, hogy e „gazdasági tanulmányút" hogyan kavarta fel megint az egész község német lakosságát, hogy e pángermán agitátorok hogyan csődítették maguk köré a villányi pincesorban az embereket, hogy mint érdeklődtek aziránt, vájjon szeretik-e itt Hitlert, nincsenek-e elnyomva, tiszteletben tartják-e itt kisebbségi jogaikat stb. Csupán azt tartom kötelességemnek bejelenteni, hogy az egész pángermán csoport feljött az iskolába és meg akarta azt nézni. Böhm János, iskolám egyik derék tanítója, nagyon helyesen kijelentette előttük, hogy nincs módjában őket az iskolába beengedni és bár udvariasan, de határozottan elutasította őket. Pár olyan természetű kérdés után, melynek megtételére egy tanfelügyelőnek vagy esperesnek joga lehet, de másnak nem, meglehetősen lógó orral visszasompolyogtak a nagykocsmába, ahol sűrű „Heil Hitler!" kiáltozások és „Hornst Wessel"-induló és a „Deutschland, Deutschland über alles" eléneklése és egy jó magyar vacsora elfogyasztása után eltávoztak. Valószínűnek tartják itt többen, hogy a társaság az iskolából való elutasítás miatt panaszt fog tenni a budapesti német követségen. S amilyen - hogy igen enyhe jelzőt használjak - sajátságos világot élünk, nincs kizárva, hogy kultúpolitikánk legfőbb tényezői esetleg a Főtisztelendő Egyházmegyei Fötanfelügyelőség útján akarják majd felelősségre von-