Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

kor kell szántani, ne pedig akkor fogja meg az eke szarvát, amikor a második, harmadik szomszéd már készen van. Minden fej tanulja meg, hogy az egész testnek mire van szüksége, különben elvész a fej is. Tanuljunk meg gondolkodni. Az Egyesület ezt a célt szolgálja. Azt akarja, hogy ne mondják a jövőben a sváb falvakban tavasszal: elmegyek hengerelni, hogy a nedvesség a földben maradjon, hiszen ez oktalanság. A hengereléssel éppen az ellenkező célt érem el. Ezek a németek nem a fejük után mennek. Az Egyesület ismeretet akar terjeszteni, alkalmat adni az embereknek, hogy itt összejöjjenek, mert azelőtt, amikor még ez az Egyesület nem volt meg az emberek a dolgaikat utólag kint a mezőn, vasárnap pedig a mise előtt és után beszélték meg. Csak arról beszéltek mindig, hogy mi volt, de arról nem, hogy mi legyen a teendő a gazdaságban. Utána a legjobb esetben politizáltak. így bizony kevés haszna volt a gazdálkodásnak. Még hozzá utána jöttek, akik a keservesen elért kevés hasznot is elvitték. Itt kell összejönnünk és gazdaságunk dolgait megbeszélni, nem úgy mint sok helyen, ahol csak kártyázásra használják a termet. Ebben a teremben is munkának kell folynia, akkor itt is olyan szép eredményt lehet majd felmutatni, mint némely helyen az Egyesület 10 éves működése alatt. Ezen a helyen megtudhatja majd mindenki, hogy mi történik a világban. Jöjjünk hát itt össze, ide kell hozni tényleg mindenkit, az Egyesületnek ne csak papíron legyenek tagjai. Ez alatt a tető alatt dolgozni kell mindenkinek, hogy a néptársaink megismerjenek bennünket, ne csak a földjeink nagyságáról, hanem a belsőnkről is. Össze kell itt tartanunk, nehogy éket verhessenek közénk mint a múltban. Itt meg kell tanulnunk az összetartást, mert ha körülnézünk a világban látnunk kell, hogy ma mindenki szervezkedik. Ma már nem lehet csak úgy cséphadaróval a kézben, a szomszéhoz áttekintgetve megélni. Ma szervezkedni kell. Különösen a parasztoknak kell ma szervezkedniük. Az Egyesület is ezt akarja azonkívül, hogy ismereteket, morált ad a parasztságnak, hogy a jövőben ne buta parasztok legyenek. Tapasztalat, hogy azok a németek, akik a „Deutsctuirf-mal törődnek gazdaságilag is erősebbek. Aki a szellemi örökséggel nem törődik az a gazdasági örökségét is el fogja előbb utóbb veszíteni. Képezzük magunkat. Sokan ugyan azt mondják: minek nekem a képzés, elég okos vagyok én magamnak. Sajnos mindig úgy volt, hogy a paraszt okosabb akart lenni az Istennél is. Erre pedig a paraszt rá fog fizetni, mint az a paraszt, aki az időjárással mindig elégedetlen volt és amikor az Isten rábízta az időjárás irányítását, elfeledkezve a szélről a magasra és szépre nőtt termés nem adott szemet. Nem vagyunk sohasem elég okosak, hiszen azt mondja a közmondás, hogy még a jó pap is holtig tanul. Össze kell tartani. Ne tartsa magát senki többre a másiknál, mert egy-két holddal többje van, hanem dolgozzanak mind össze itt az Egyesületben, mert amiért itt dolgoznak, az értem, érted, miértünk, a hazáért is van. Az Egyesületben még senki sem hallott rosszat. Itt csak tanulni lehet. Ott, ahol az Egyesület élénken működik az adók is befolynak. Pl. Tolna megyében, ahol az Egyesület megnyerte magának a németség zömét és ahol a népesség 80%-a német, az adók mindig rendesen befolynak. Ott látni, hogy milyen munkát végzett az Egyesület. Az Egyesület érdeme az adófizetők kötelességtudása, az ő munkájának az eredménye. Mert itt az Egyesületben mindenkit hűségre tanítunk nemcsak magához való, hanem embertársaihoz, a Hazához való hűségre és kötelességteljesítésre is. Tudjuk azt, hogy az államra szükség van, ez az a tető, amely óv bennünket. Ez a tető azonban nehéz, ez nem lebeghet a levegőben, annek a tetőnek falakra van szüksége. Minden állampolgár az ő adójával legyen része ennek a falnak. Hogy erősek lehessünk legyünk öntudatosak is, s akkor