Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

nemcsak magunknak fogunk segíteni ezzel, hanem minden más ebben az országban élő nemzetiségnek: magyarnak, szerbnek stb. egyaránt. Az államnak is harcolnia kell a létért, az államnak is erősnek kell lennie. Mi a németségünkkel a hazának, az államnak is akarunk szolgálni. Ezért jogokat is kérünk. Ne csak kötelesség legyen, hanem jog is. A kötelességeink megtartásáról gonodoskodva van, nekünk pedig legyen meg az a jogunk, hogy németül beszélhessünk. Az Egyesület keretében ezért is dolgozunk, nem akarunk mást, mint emberi jogokat, ezekért fáradozunk. Nem kívánjuk, hogy segítsenek nekünk a munkánkban, csak azt, hogy lehetőséget adjanak nekünk ebben a hazában, hogy magunkon segíthessünk. És ha magunkon segítünk Isten is segíteni fog nekünk. Faludi Adám plébános megköszöni a szónokok előadását, majd rövid szünet után felkéri dr. Faulstichot, hogy válaszoljon a következőkre: 1. Hogy van az, hogy bizonyos körök, akik Kolozsvár, Kassa, stb. magyarjainak mint kisebbségnek szervezkedését örömmel kisérik a magyarországi német kisebbség szervezkedését rossz szemmel nézik. Helyes dolog ez? 2. Megemlíti, hogy egy órával a gyűlés megkezdése előtt amolyan igazi somogyi vadmagyarral beszélt (név említése nélkül), aki mint már annyian a magyarok közül élesen kifakadt a magyarországi német kisebbség szervezkedése és a Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesület működése ellen azzal a megokolással, hogy a német kisebbség szervezkedésének végcélja, hogy adandó népszavazás esetén következzék az bár csak 50. 100 esetleg 200 év múlva, a németség német öntudatában megerősödve Németország mellett szavazzon. Igaz ez? 3. Felteszi a kérdést, hogy az Egyesület működésében mindenütt olyan rossz akarattal, nehézségek támasztásával, talán gyűlölettel is találkozik-e, mint pont ebben a járásban, megyében? Másutt is annyira ellenük vannak-e és annyira nagy súlyt helyeznek-e a magyarosításra mint itt, nemcsak névmagyarosításra fordítanak oly nagy gondot, hanem még az iskolában sőt a templomban is magyar szót, éneket akarnak hallani. (Hivatkozik a leventéknek tartandó magyar kismisére.) 4. Mi az oka annak, hogy sok német község, mely bár németlakta terület közepén van elfelejtette a német szót? Hatósági beavatkozás, vagy a nem messze fekvő magyar községekbeli lakossággal való érintkezés? Faulstich dr. a fenti kérdésekre a következőkkel válaszolt: 1. Helytelen dolog, hogy a németség szervezkedését bizonyos körök nem nézik jó szemmel, már csak azért is. mert erre a németségnek joga van, hogy németül beszélhessen. A német végezze el a dolgát, teljesítse a kötelességét, de beszélhessen németül. Adassék meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené. Az állammal szemben rovassanak le a kötelességek, s a nemzetiségnek adassék meg a jog, hogy nemzetiség maradjon. Azonban függetlenül ettől a felfogástól, melynek ellenkezője igazságtalanság, ma már csak azért sem helyes dolog a németség szervezkedésének megkötése az állam szempontjából,, mert adandó revízió esetén, az elkövetkezendő népszavazáskor az elszakított részek németjei csak akkor fognak Magyarországra szavazni, ha a régi hazában több joguk lehet, mint a jelenlegi állami kötelékben. Nem szabad a németséget bántani, nem kell azt kívánnni tőle, hogy magyarosodják, mert az aki ma a nevét könnyen odaadja, változás esetén újból könnyen visszavedlik azzá, ami volt, vagy ha érdeke kívánja mássá is. Példának megemlít egy szerb tanítót, aki a magyar impérium alatt szerb neve ellenére, magyarkodott, midőn azonban a megszállás elkövetkezett egyszerre szerbbé lett. A szerbek