Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

met Népmüvelődési Egyesület nélkül is, mi szükség van akkor erre az Egyesületre? Aki így beszél az téved, mert igenis sok veszett el ebben az országban német emberben és szellemben. De még akkor, ha ez nem így volna, még akkor sem mondhatja senki, hogy nincs szükség az Egyesületre, mert nincs-e ma szükség fejlődésre? Igenis fejlődni kell, ezért a fejlődésért meg kell tenni minden szükséges lépést, ezért van szükség az Egyesületre. Meg kell tartani a német nyelvet, szorgalmat, erkölcsöt, ezeket a sajátságos dolgokat, melyek megkülönböztetnek bennünket másoktól, meg kell őrizni a mi külön német „Sitten"-ünket. Ennek meg kell látszani külsőségekben is: ruházatban, építkezésben, lakásaink berendezésében, a földművelés módjában stb. Ezeket a sajátságos külsőségeket meg is akarjuk tartani. Ha ebből a legcsekélyebbet is engedünk elpusztul a „Deutschtum". Ebben az irányban kell képeznünk magunkat és ebben a képzésben nem lehet megállás. Képeznünk kell magunkat minden téren, mert a világban ma minden fejlődik. A falusi ember sem maradhat el az átlagos fejlődéstől. Egyetemre nem járhat ugyan, de azért megvan a mód arra, hogy továbbképezhesse magát, mert nemcsak az iskolában lehet tanulni. Erre való az Egyesület. Akik a háborúban jártak láthatták, hogy mennyire fejlettek a németek. Láthatták, hogy mennyire különbek voltak ezek Galícia, Oroszország szlávjainál. Fejlődnünk kell nekünk is, mert a szakadék mindig nagyobb lesz közöttünk a fejlettséget illetőleg. Emlékezzünk csak vissza a háborúban megismert északi szlávokra. Milyen nagy öröm volt akkor, hogy olyan néphez tartoznak, amely „geistig", amelyben meg volt az akarat a fejlődésre. A szlávok sohasem állottak meg félig meddig sem ott, ahol a németek állanak. Milyen jó volt az, hogy Szibériában is németül kérhettek kenyeret, a német embernek nem volt szüksége tolmácsra, mint a magyarnak. Öröm volt németnek lenni, megtanultuk becsülni a „Volkstum"-ot. Idehaza nem érzi az ember ennek az értékét, de ott tudta meg az ember igazán, hogy mit jelent ez. Az Egyesület meg akarja adni a német embernek a lehetőséget a továbbképzésre. Azt mondják némelyek, tudnak ők az Egyesület nélkül is olvasni. Ez igaz, és mégsem felesleges az Egyesület. Szükség van az Egyesületre magasabb célok szempontjából. Meg kell értetni az ellenkezőkkel, hogy ilyen Egyesület 200 év óta nem volt, olyan Egyesület ahol a „Deutschtum"-ot tudatosan fejlesztették volna, mint ma teszi az Egyesület. Azt mondják az Egyesület irányítóira, hogy pángermánok, hogy a Németországhoz való csatlakozás érdekében fejtenek ki működést. Ez „Unsinn", hiszen Németországon kívül 40 millió német él és ha ezeket egy állam fennhatósága alatt akarnánk egyesíteni, úgy ennek a sok németnek majdnem egész Európára volna szüksége. Ennek a vádnak igaztalan voltáról itt kár is beszélni, mert ilyen felfogásban ez a kérdés politikai és területi kérdés. Az Egyesület vezetői pedig csak a „Geist"-tel, szellemmel foglalkoznak és ezt akarják ápolni. Azzal is vádolják az Egyesületet, hogy a nemzet egységét akarják megbontani. Ez nem áll, mert aki a maga „Volkstum"-ját becsüli, az a másokét is tiszteletben tudja tartani. Elvárjuk azonban, hogy a miénket is megbecsüljék. Sok támadás éri az Egyesületet főleg olyanok részéről, akik egyéni szempontokból ezáltal babérokat akarnak maguknak szerezni. Ezeket a támadókat le kell győzni, harcolni kell ellenük és ezért majd a németeknek nem tehet senki szemrehányást.Harcolni kell azzal a tudattal, hogy az igazság mindig nehezen érhető el, az igazságnak harcosokkal is kell rendelkeznie, hiszen Krisztus tanainak is szükségük volt harcosokra. Ezek a harcosok a tanítványok voltak. Mi is becsületes dolgot akarunk, ezért egyenesen, tántoríthatatlanul kell a cél felé tör-