Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

Jegyzőkönyv. Készült Nagynyárád községben a r. kath. Olvasókör helyiségéban a Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesület által tartott előadás alkalmával, 1935. évi február hó 13-án. Jelen voltak a járási főszolgabíró képviseletében dr. Kocsárd Rudolf s. jegyző, mint hatósági biztos, Faludi Ádám plébános a r. kath. Olvasókör elnöke, Albert Miksa egyesületi titkár, Faulstich Egyed dr. egyesületi alelnök és az egyesület tagjai közül mintegy 180-200 ember. Az előadás 1/4 8 órakor kezdődött. Faludi Ádám plébános üdvözli a megjelent szónokokat mint házigazda, üdvözli a megjelenteket is. Felkéri a megjelent szónokokat előadásuk megtartására. Dr. Faulstich az egybegyűltek üdvözlése után fájlalja, hogy csupán férfiak jelentek meg, hogy egy asszonyt sem láthat. Másutt, ahol beszélhettek mindig asszonyokkal is beszélhettek, másutt az asszonyok is megjelentek, öröm látni, hogy az asszonyok nemcsak a családban állják meg a helyüket, hanem ott is, ahol magasabb dolgokról van szó. Jegyezze meg magának mindenki, hogy nemcsak háztartás, föld és istálló van az ember életében. Magasabb dolgok is vannak, amiket nem lehet pénzzé tenni, ami mégis fontos, ilyen a „Deutschtum". A „Deutschtum" nem kézzel fogható valami, az az emberben, nyelvben, tettben van. Ennek összege adja a magasabb embert, amely csak cselekedetei által ismerhető meg. A szellem és gondolat adják a magasabb német embert. A német emberhez azonban a német asszony is tartozik. A „Deutschtum"-hoz a német asszonynak is köze van, ennek ápolásában a német asszonynak is részt kell venni. Nélkülük ma nem beszélhetnék már németül. Ezért a nőket is ide kell hívni. Ha a férfi harcol valamiért, az asszony álljon buzdítólag mögötte, mert egész másképpen fog a férfi valamiért dolgozni, ha az asszony kéri arra, bátran fog harcolni, mert nem akar majd nőiesebb lenni a nőnél. Emlékezzünk a régi germán asszonyokra, akik harc idején a harcosok mögött szóval és énekkel buzdították férjeiket. Ez tette erőssé a germánokat, ez az együvé tartozás, annak érzése, hogy asszonyaik gyemekeik velük együtt éreznek. Ezért becsülték a rómaiak is a harcos germánokat. Ennek a nagy együvé tartozásnak nagy átütő ereje volt. Ettől az együvé tartozástól hullott széjjel a római hatalmas birodalom is, mert náluk viszont ez nem volt meg. Ezt a tanítást nem szabad elfelejteni, az asszonyoknak is itt a helyük, azok is hozzánk tartoznak. Nélkülük nem lehet a német kisebbség „morális und seelig". Remélem, hogyha a jövőben idejövünk az asszonyok is mind itt lesznek, hogy örömünk fog telleni az ő látásukban is. Most arról akarok néhány szót szólani, hogy mit is akarunk mi itt, miért akarjuk, mit kell tennünk. Tudnunk kell, hogy mindez nem felesleges s éppen itt Nagynyárádon nem szükséges erről beszélni. Szükséges pedig azért, hogy mindazok, akik nem akarnak hallgatni ránk, akik nem tudják, hogy mit akarunk megtudják azt. Mit is akarunk. Először is németek akarunk lenni és maradni ebben a hazában. Ide hívtak bennünket ebbe az országba akkor, amikor itt pusztaságok és mocsarak voltak, hogy német rátermettségünkkel, szorgalmunkkal példát és fejlődést mutassunk. Ha mint ilyenek (mint németek) jöttek és jöhettek, akkor maradjanak is németek, mert csak mint németek nyerhetnek a jövőben is megbecsülést. Örömmel lehet elkönyvelni, hogy 200 esztendő óta németek maradtunk. Erre azt mondhatja valaki, hogy lám német maradhatott a német a Magyarországi Né-