Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - SS sorozás

B.M.sz. Utasítás II. rész 2. §./1. bek szerint a „népmozgalmi nyilvántartó" a jegyző, a bizottság 3 tagból áll: a jegyzőből (úgy is mint népmozgalmi nyilvántartó) egy magyar és egy német esküdtből. Köztudomású az, hogy a német lakosság az utóbbi időben eléggé nagy nyomást igyekezett gyakorolni a magyar érzelmű lakosságra és ez némely helyen (az Ujpetrével közvetlenül szomszédos községben is), már eddig is verekedésben nyilvánult meg, nem valószínű, hogy a német esküdt megállapításai ellenére a magyar esküdt ellentmondott volna, így tehát már két vélemény állott volna szemben a jegyző véleményével. Lelkiismeretemet mindenképpen megnyugtatni igyekeztem, éppen ezért nem elégedtem meg azzal, hogy magam így magyarázom a rendeletet, de a szomszédos jegyzőségekben működő kartársaim véleményét is kértem és amikor meggyőződtem, hogy ők teljesen velem egyértelműleg magyarázzák a rendeletet, a bizottság megalakítását mellőztem és legjobb meggyőződésem, tiszta lelkiismerettel és hazafias gondolataim szolgálatában végeztem el a rám bízott munkát. Tisztában voltam az ügy jelentőségével és éppen ezért a legnagyobb gondossággal igyekeztem a rendeletet szószerint, mégis természetszerűleg a magyar anyanyelvű nyilvántartottak érdekeit is szem előtt tartva, végrehajtani. A névjegyzék egybeállítása után, egynéhány nap múlva, az itt élő magyar érzelmű lakosság köréből többen kerestek fel és annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy ők nem a német, hanem a magyar hadsereggel kívánnak a bolsevizmus ellen harcolni. A lakosságnak abból a rétegéből kerültek ki ezek, akik a népszámláláskor magyar érzelmüknek azzal kívántak kifejezést adni, hogy magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, ezt a magyar érzelmet azóta is hűségesen megtartották és emiatt az itteni német érzelmű lakosság részéről csúfolódásoknak, nem egyszer atrocitásoknak is ki voltak téve. Természetszerűleg igyekeztem őket megnyugtatni és a rendelet szellemében igyekeztem őket felvilágosítani, már amennyiben erre a rendelet „szigorúan bizalmas" jellege lehetőséget adott. Annál jobban meglepett az, amikor egy-két ilyen magyarérzelmű lakosa a községnek szinte követelőleg lépett fel velem szemben és azt mondotta, tisztán tőlem függ az, hogy ki megy majd a német sorozásra, tehát ki tekinthető németnek és kit fog majd a Honvédelmi Miniszter Úr magyarnak nyilvánítani. Amikor megkérdeztem ezektől, hogy honnan gondolják ezt, azt felelték, hogy ők a pécsi hadtestparancsnokságnál is jártak és ott is kérték, hogy őket a magyar hadsereghez hívják be, ahol kijelentették és megmagyarázták nékik, hogy erre lehetőségük nincsen, ellenben a jegyzőhöz érkezett egy lista, abba a jegyző írja be, hogy „magyar", akkor feltétlenül a magyar hadseregnél szolgálhatnak, és nem kell majd a német sorozáson megjelenniük. Nem értem már azt se, hogy egy „szigorúan bizalmas" jelzéssel, postán, ajánlott levélként érkező rendelet tartalmát hogyan lehet elmondani olyanoknak, akiket a hadtestparancsnokságnál talán nem is ismernek, és akiknek érzelmeiről ott nem lehetnek tisztában, de még jobban meglepett az, hogy az adott felvilágosítások nem is fedik a valóságot, hiszen olyan jogot és lehetőséget feltételeznek a jegyzőnek, melyet a jegyző nem kapott meg. Mindenesetre alkalmas az ilyen felvilágosítás arra, hogy éppen a magyar érzelmű lakosság előtt a jegyzőt rossz világításba helyezze, és a jegyzőre hárítsa a felelősséget azért, hogy a magyar érzelmű lakosság is kénytelen a német sorozáson megjelenni. Azokat, akik ilyen követeléssel állottak elém, igyekeztem azzal leszerelni, hogy kétségbe vontam, hogy ilyen felvilágosítást kaptak, amint nem is hittem, hogy a hadtestparancsnokságnál ilyen felvilágosítást kaphattak. Mivel azonban meggyőződtem arról, hogy ezek tényleg jártak a hadtestparancsnokságnál és a rendelet tartalmát ismerik, vala-