Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - SS sorozás

hol nekik tényleg elmondták azt, hogy a rendelet mit tartalmaz, ha nem is abban a formában, amint a rendeletet én is és kartársaim is magyarázzák. A sorozás tényleges megtartására vonatkozó rendeletet június 4-én kaptam kézhez. A rendeletet Müller villányi volksbundista tanító nyitottan (nem borítékolva) adta át. A sorozás Újpetre községben június 15-én tartatott meg. A sorozás folyamán szemlét tartott vitéz Vincze ezredes úr is, a H.M. képviseletében. Az ezredes Úrnak a sorozóbizottságnál, mint összekötő tiszt közreműködő vitéz Maróthy ezredes ur jelentést tett arról, hogy a sorozóbizottság előtt olyanok is megjelentek, akik magukat magyaroknak vallják és az ő meggyőződése szerint, magyarok. Vitéz Vincze és vitéz Maróthy ezredes Urak közötti párbeszéd nem előttem folyt le, így én annak tartalmát nem ismerem, amikor azonban visszajöttek, vitéz Vincze ezredes Úr hozzám fordult és azt kérdezte, a lajstromot bizottság vizsgálta-e meg és a függeléket bizottság állította-e egybe? Nemleges válaszomra felelősségre vont azért, hogy miért nem bizottság bírálta felül a lajstromot? Azt feleltem, hogy tudomásom szerint a járás területén egy jegyző sem alakított bizottságot, az elbírálást magunk is el tudtuk végezni, egyébként is a rendelet csak vagylagos rendelkezést tartalmaz, és nem teszi kötelezővé a bizottság megalakítását. Az ezredes Úr válasza erre ez volt: „Nem olvasták el a rendeletet, igenis a bizottságot meg kellett alakítani, a sorozást fel fogom függeszteni, és érvénytelenné fogom nyilvánítani, mert ezért történt meg, hogy magyarok is idézést kaptak a sorozásra". Amikor én erre ismételten is kijelentettem, hogy a rendeletben nincsen imperativ rendelkezés a bizottság megalakítására, áthívatott a szomszéd szobába, ott irattáskájából elővette a rendelet másolatát és felolvasta azt a szakaszt, amely a bizottságról szól. Azt mondotta, hogy ő éppen azért vette be a rendeletbe a bizottságról szóló szakaszt, hogy ez legyen az a lehetőség, mely szerint azokat, akik kétesek, akár német anyanyelvűek, akár nem, ha magyarok magyarokká lehessen nyilvánítani. Mivel pedig ez itt nem történt meg, egyetlen egy egyént sem fog visszatartani, még ha Maróthy ezredes Úr megállapítja is róluk, hogy magyarok. Én megkíséreltem megmagyarázni, hogy a rendelet nem azt mondja, hogy a bizottságot meg kell alakítani és velem együtt a járásbeli összes jegyzők azon a nézeten vannak, hogy éppen a bizottsági eljárás lehetetlenné tette volna még azt is, hogy azokat is magyaroknak nyilvánítsuk, akiket így azoknak írtunk be, Vincze ezredes Úr ezt tagadta és kijelentette, hogy igenis a bizottságról szóló rész módot adott volna arra, hogy a kéteseket még az esetben is magyaroknak lehessen nyilvánítani, ha a nyilvántartó lap 9. rovatában németként szerepelnek. Igyekeztem rámutatni, hogy az ilyenekre a rendelet nem ad lehetőséget arra, hogy mást írjunk be, mint azt, hogy „német", az ezredes Úr azonban ismételten kijelentette, hogy éppen azért rendelte el a bizottság megalakítását, hogy erre módot adjon. Azt is mondotta, hogy 0 ezt az értekezleten megmagyarázta. Később érdeklődésemre Maróthy ezredes Úr elmondta, hogy az összekötőtisztekkel a honvédelmi minisztériumban tartott értekezleten tényleg szó volt arról, hogy a bizottsági tárgyalás módot ad a mérlegelésre és a bizottság tényleg tárgyalás alá vehette volna azok népiségét is, akik német anyanyelvüeknek vallották magukat. Azon az értekezleten azonban mi jegyzők nem vettünk részt és erről nékünk senki nem beszélt, a rendelet szövegéből pedig én még ma sem tudom ezt a lehetőséget kiolvasni. Vincze ezredes Úr egyébként a fenti párbeszéd elhangzása után még feljegyzéseket készített, majd pedig azt mondotta, hogy készítsünk jelentést a sorozás után és abban hivatkozzunk arra, hogy az idő rövidsége miatt nem volt a bizottság megalakítható, ezért bíráltam el magam a névjegyzéket. A jelentésbe foglaljuk bele azokat, akiket Maróthy ezredes Úr itt magyaroknak tart. A jelentést mindketten, tehát Maróthy ezredes Úr és én írjuk alá és