Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - A Magyarországi Németek Szövetsége (Volksbund) helyi csoportjainak megalakulása

Újabban sok helyen fenyegetik a németséget, hogy át lesz telepítve Németországba. Erre én azt kérdezem, hogy ha valóban egy napon valamennyien kijelentenönk, hogy most megyünk, akkor mit szólnának bizonyos emberek. Én azt hiszem, hogy futárokat küldenének utánunk, hogy jöjjünk vissza. Talán diplomáciai lépéseket is tennének a birodalmi kormánynál, hogy csak hagyja itt a svábokat, mert alapjában véve itt nincsen panasz rájuk, hiszen ezek egészen rendes emberek. És vajon ki fizetné meg ezt a vagyont, amit mi itt hagyni kénytelenek volnánk? Már számfejtést végeztünk s kiderült, hogy több milliárdra rúgna az az összeg, amelyet a svábok vagyona itt képvisel. Hát ki és honnan venné elö ezt a sok pénzt? Éppen Chileben is előfordult, hogy 80 ezer német vissza akart vándorolni a birodalomba és mi történt erre? A chilei kormány dupla földet és fizetést ígért nekik, csakhogy vissza maradjanak. Jelenleg még semmi körülmény nem mutat arra, hogy innen áttelepítés történjék. Még csak az oroszok által megszállt területekről telepítette át a birodalmi kormány a németeket. Ezek szerint félnek talán itt, hogy az oroszok ide is eljönnek? Még emlékszünk arra is, hogy a bécsi döntés egyik pontja értelmében a magyarországi németségnek bizonyos jogokat biztosított a német kormány. Most kérdem, ha a mi áttelepítésünkről szó lenne, akkor szükséges lett volna nekünk itt jogokat biztosítani? Valószínűleg nem. Annyit mondhatok, hogy ha a mi áttelepítésünk egyszer komolyan szóba kerülhetne, akkor csak egyetlen ember határoz e kérdés felett és ezt az embert Hitler Adolfnak hívják. Eddig azt is láthattuk, hogy az áttelepítés senkinek a kárára nem volt, mert minden egyes ember, akinek pl. 30 hold földje volt egy másik államban, a birodalomban 60 holdat kapott. Ha pedig egy kis kunyhója volt, akkor egy szép házat kapott. Bennünket sokszor pángermánoknak neveznek nem törődve azzal, hogy a végén még kénytelenek leszünk azok lenni, mert úgyse hiszi már el senki, hogy nem azok vagyunk. Azonban az utóbbi években a magyar kormány teljes jóindulatot mutatott velünk szemben. Azonban a vidéken, az egyes kishivatalnokok stb. nem tudják megérteni Teleki Pál miniszterelnök úr kívánságát. Éppen ezért Teleki miniszterelnök úr az e tárgyba kiadott füzetekből 240 ezret szétküldte azoknak, akiknek ez szól. Nekem nem küldött ugyan, mert én úgyis tudom, hogy mit kell cselekednem. Sajnos még nagyon sokan vannak, akik nem tudják, hogy mit akar Teleki Pál. A német vidékeken a közigazgatási hatóságoknál, bíróságoknál és iskolákban németül beszélő emberekre van szükségünk. Előfordul ugyan, hogy ilyen helyen németül beszélő emberek vannak, de nemcsak beszélni kell tudni, hanem ezeknek az embereknek érezniök kell, hogy a megadott jogok a német lakosságot meg is illetik. Érdekes tüneteket lehetett látni, amikor a német csapatok nagy és sorozatos győzelmeket arattak. Akkor a mi ellenségeink dörgölőztek hozzánk és kezdtek bennünket szépen simogatni. Most, hogy pillanatnyilag nincsenek ilyen győzelmek, megint simogatnak bennünket, de nem a kezükkel. Azonban ha egy-két hónap múlva a német fegyverek ismét hatalmas győzelmeket fognak aratni, akkor majd megint fognak bizonyos emberek hívatni, hogy az én anyám, vagy az én apám is német volt. Azt is fogják mondani, hogy velünk tartanak. Igen, jöhetnek majd előttünk ezek az emberek, és pedig olyan távolságra, hogy a cipőinkkel elérjük őket. Küzdelmeink egyik célja az is, hogy német bankokat létesítsünk. A német lakosság megtakarított pénzét majd itt helyezze el és nem a zsidó bankokban. Ezekben a válságos időkben persze nehéz ezt megvalósítani. Azonban ha másként nem lesz tehetségünk erre, akkor a német birodalomhoz fogunk fordulni s onnan egész biztosan megkapjuk a kért segítséget.