Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

III. Baranya megye a kései feudalizmus időszakában (1686-1848) - 2. A megyei közigazgatás helyreállítása

az ún. megyei adminisztrációba az e téren már komoly praxissal rendelkező „specialisták". A megyei szuverenitás visszaállítása szempontjából rendkívül fontos dátum Baranya történetében I694. október 10. Ekkor kelt az uralkodó, /. Lipót diplomája, melyben Baranya vármegye számára új címeres pecsétet adományozott (a latinnyelvű köriratot 1838-ban váltotta fel a magyar). A vármegyei önkormányzat legfontosabb szerve, a vármegyei közgyűlés (generalis congregatio) a 17-18. század fordulóján kezdhette meg folyamatos működését Baranya vármegyében. Az első ismert közgyűlés, a fennmaradt vármegyei jegyzőkönyvek alapján, az 1698. június 3-án Pécsett tartott közgyűlés volt. (Bizonyára 1698 előtt is tartottak már megyegyűléseket, hiszen már 1693-tól ismert a vármegye tisztikara, de iratok ebből az időből nem maradtak fenn.) A közgyűléseken megjelent nemesek száma nemigen haladhatta meg a 30 főt, a részgyűléseken megjelentek összlétszáma pedig 10-15 fő körül mozoghatott. Az elnöki tiszt betöltésében az alispánt akadályoztatása esetén más megyei tiszt, szokás szerint az őt rangban követő vármegyei jegyző helyettesítette. 1698-1703 között a vármegye minden gyűlését Pécs városában tartották a megye nemesei, rendszerint az alispán házában vagy a püspöki rezidenciában. A vármegyei tisztek megválasztása, akár az egész vármegyei tisztikart érintő tisztújítás (restauratio), akár a megüresedett vagy még be nem töltött hivatalokra történő választás hagyományosan a vármegye közgyűlésein történt, a vármegye közgyűlésének hatáskörébe tartozott. Baranyában az első ismert választásra az 1698. június 3-án Pécsett tartott közgyűlésen került sor, ahol a megjelent nemesek jegyzőt választottak. A jegyzővé választott Czayner György a megye írásbeliségének letéteményeseként több feladatkört is ellátott. Vezette a jegyzőkönyveket, végezte a hivatalos levelezést, őrizte a megye iratait, esetenként pedig helyettesítette az alispánt, s alkalmanként a főadószedőt is. S hogy munkája nem volt veszélytelen, erre bizonyság tragikus halála. 1699-ben az eszéki hídnál teljesítendő ingyenmunka ellenőrzése alkalmával - tisztázatlan körülmények között gyilkosság áldozata lett, nagy valószínűséggel katonák ölték meg. A korban uralkodó közállapotokat minősíti az is, hogy még ugyanebben az évben Baranya alispánja is erőszak következtében hunyt el. Nagy György Lászlón Makár János kapitány - minthogy szerinte a katonaságot igazságtalanul fizette ki - kardjával vett elégtételt. Jellemző az is, hogy a megürült alispáni széket a vármegye nem tölthette be választás útján, mivel a kamara tisztviselőjét, a német származású Thelesy Jonathánt oktrojálta alispánná, aki majdnem két esztendőn át viselte e tisztet. 1693-1701 között Baranya vármegyének három járása volt: a pécsi, a siklósi és a mohácsi. 1701-től a vármegyében már négy járás van: a pécsi, a dombóvári (mely a pécsi járásból vált ki), SS