Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

III. Baranya megye a kései feudalizmus időszakában (1686-1848) - 2. A megyei közigazgatás helyreállítása

a baranyavári (vagy ahogy még az 1701-es jegyzőkönyv nevezi: a baranyavári és siklósi), végül a mohácsi. (A pécsi és a dombóvári járások szétválásával a volt pécsi járási szolgabíró lett a dombóvári járás szolgabírája, míg a pécsi szolgabírói helyre újonnan választott szolgabíró került.) Az 1690-es években és az 1 700-as évek elején a vármegye közigazgatása úgyszólván csak az adószedésre szorítkozott és egész tevékenysége ebben, meg a katonaság garázdálkodásának megakadályozásában merült ki. Baranya 1700. évi adója 9439 forintra rúgott, míg az 1701. esztendőben a reá kirótt adó fejében már 20 770 forintot kellett fizetnie. (1698-ban az ország egészére kivetett hadiadó 50 000 forintot tett ki!) E roppant összeget természetesen képtelen lett volna a vármegye készpénzben megfizetni. A rendszer azonban eleve más volt. A kirótt összeg terhére mindenekelőtt a vármegyén átvonuló katonaságot kellett koszttal és kvártéllyal ellátni. A kiszolgáltatott élelemről és terményről a katonai parancsnokok nyugtákat állítottak ki, melynek alapján a megyei főadószedő (perceptor) elkészítette az elszámolást, az ún. computust. Ha a nyugták összege többet tett ki a kivetett adónál, úgy a kamarához csak a nyugtákat vitte fel Budára, s a többletet a jövő évi adóba számíttatta be. Ha pedig a nyugták összege nem ütötte meg a kirótt mennyiséget, akkor is csak a nyugtákat vitte magával pénz helyett, no és a „nyomatékosító érveket". Ezeknek az „érveknek" - korabeli szóhasználattal élve - „honorária" és „discretio" volt a neve. Közérthetőbben tiszteletdíjnak, ajándéknak, de leghelyesebben megvesztegetésnek nevezhetjük. Az adó leszállítása vagy letudása érdekében jól bevált fogássá lett a kamarai tisztviselők, katonai parancsnokok, sőt a katonai írnokok bőséges megajándékozása. 1702-ben például a drasztikusan megemelt adót (40 431 forintot és 3 dénárt vetettek ki a megyére) a baranyai deputátusnak 11 929 forinttal sikerült leszállíttatnia. A hálás vármegye még utólag is 30-30 akó bort küldött Schwendler főhadbiztosnak és Stettner hadipénztári prefektusnak. Az ajándékozás túlnyomórészt pénzben, borban, valamint egyéb terményekben történt. Az 1702-1715 közötti időszakban 100 arany, 200 tallér, több mint 16 000 forint készpénz, 500 akó bor, 4 akó ürmös, mintegy 50 szekér széna, 150 öl fa és 2 pár ökör szerepel az ajándékok között. A megajándékozottak között találjuk a kancellárt, a budai jószágkormányzóság alelnökét, a kanizsai és szigeti várparancsnokokat, a megyében tanyázó katonaság összes tisztjeit és számos más kincstári tisztviselőt. A vármegye igazgatásának és önkormányzati szerveinek működését az 1704-es kuruc és rácdúlás erőteljesen visszavetette, a tisztikar is csak formálisan ténykedett a Rákóczi-szabadságharc éveiben. (A szabadságharc főbb hadszínterei távol estek ugyan a megyétől, mégis az 1704. esztendő pécsi népirtásai emlékezetessé tették a felkelést.) A kurucok a régi időkre emlékeztető módon