Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

I. A középkori vármegye (1000-1526) - 3. A reneszánsz Baranyában

17. kép. Janus Pannonius szobra (Borsos Miklós - 1972- Pécs) Pannonius, Mátyás reneszánsz-szellemmel telített udvarának kedvence játszotta. Sajnálatos, hogy Mátyás kül- és belpolitikájának hatására az „újjászületésnek" e hazai képviselői közül többen, így Vitéz János és Janus Pannonius is részt vettek a Mátyás elleni összeesküvésben. A lázadás egyidőre lefékezte Dél-Dunántúl szellemi megújulásának ütemét is. Mátyás halála után az újabb bizonytalanság az utód kérdésében ismét a felszínre engedte törni a bárók közti ellentéteket. A Délvidék urainak többsége ugyan Mátyás természetes fia, Corvin János mellé állt, Ulászló azonban egyre eredményesebben gyűjtötte maga köré az ország leghatalmasabb főurait. A belső háborút csak az tette elkerülhetővé, hogy Corvin János lemondott trónigényéről és a koronát is kiszolgáltatta Ulászlónak, amelyet annak idején Pécsre, majd innen Szlavóniába menekített. Corvin legkitartóbb híve Hampo Zsigmond pécsi püspök volt és hosszú ideig nem tudta megnyerni Ulászló a Délvidék egyik leghatalmasabb oligarcháját, Újlaki Lőrincet sem. Újlaki a hatalmaskodások egész sorát követte el az Ulászló pártján álló délvidéki urak birtokain, jobbágyain, pusztítva ezek gazdaságát. Újlakit azzal is vádolták, hogy vak gyűlöletében a törökkel szövetkezett. A letörésére megindított hadműveletekben végül vereséget szenvedett. Ulászló azonban - a török közelsége miatt is - jobbnak látta a barátság ápolását az örökös belső harc helyett. A jó viszony kiépítése érdekében Pécsre jött, s a vezeklő kegyelmet kapott.