Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Bödő István: Fejér vármegye helyzete a török kiűzését követően
Bödő István: Fejér vármegye helyzete a török kiűzését követően A felekezeti viszonyokat tekintve a hódoltság idején a vármegyében maradt magyarság gyakorlatilag teljes egészében protestánssá, azon belül döntően reformátussá vált. A megyeszékhely jelentős unitárius központnak számított. A törökök a protestánsoknak szabad vallásgyakorlást engedélyeztek. A római katolikus egyház helyzete viszont megrendült, 1688-ban a Székesfehérváron megjelenő jezsuiták mellett a Duna mentén letelepedő, jelentős részben ortodox hitű délszláv népelemek között feltűnő bosnyák-horvát ferencesek képviselték. Az évszázad végéig Móron a kapucinusok alapítottak rendházat. Közvetlenül a török uralom vége után az unitárius közösséget a jezsuiták kiűzték a megyeszékhelyről, majd röviddel ezt követően a reformátusok is hasonló sorsra jutottak. A jezsuiták a városban szolgáló protestáns katonák kitiltását is megpróbálták elérni, azonban ehhez a kamarai adminisztráció nem járult hozzá, csak a hitüket nem gyakorolhatták tovább. Az ekkor meginduló rekatolizációs folyamat későbbi sikere Fejér vármegyében nem a protestánsok tömeges áttérése miatt történt, hanem elsősorban a vármegyébe visszatérő katolikus magyar, illetve betelepített német népesség nagyobb számban történő megjelenéséhez.27 Az újjáalakult vármegye tiltakozott a fegyverváltság miatt az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) előtt. Szerintük a vármegyét nem lehet újszerzeményi területnek minősíteni, ugyanis az északi és nyugati részek a szomszédos vármegyékhez tartoztak, így aktívan részt vettek a török ellenes háborúban, valamint lakói mindenkor adót fizettek. Az érvelés nem hozott eredményt, a vármegyére ösz- szesen 15 ezer forint fegyverváltságot (ius armorum) róttak ki.28 A vármegye feladata volt ennek az összegnek a leosztása a birtokosok között, akik jogos tulajdonuk igazolása mellett jószágaik becsült értékének tíz százalékának megfizetése árán vehették ismét birtokba uradalmaikat. Ez a tétel jelentős megterhelést rótt a nemesi családokra, a birtokosok egy része emiatt kénytelen volt földjeinek egy részét elzálogosítani vagy eladni. Megjegyzendő, hogy az újonnan birtokadományt szerzett családoknak is - birtokba iktatásuk fejében - fizetniük kellett a fegyverváltságot. Az újjászervezett vármegye alapját a nagybirtokos nemesség képezte. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen hátterű családok rendelkeztek befolyással a korabeli Fejérben. A török ellenes küzdelemben tevékeny részt vállaló, illetve a Habsburg- házat támogató családok hűségük jutalmaként jelentős földbirtokokhoz jutottak a vármegyében, vagy korábban szerzett területeiket megtarthatták. A Mohács előtt meghatározó szerepet betöltő nemzetségek kihaltak, illetve oklevelek hiányában nem tudták igazolni birtokjogukat az Újszerzeményi Bizottság előtt. A középkorban is jelentős birtokállománnyal rendelkező Batthyány család a kivételek közé tartozott. A korábban már birtoklóit Polgárdi és Battyán birtokok mellett a 17. század első felében megszerezték Bicskét és Mányt. Befolyásukat a török ellenes harcokban betöltött szerepüknek köszönhetően őrizték meg. 27 Farkas 1977, 44. 28 Farkas 1971, 171. 89
